Egy szülés története

Steffi pocija nagyra nőtt már. Ideje felkeresni a magán klinikát, hiszen doktornőjével megbeszélték, nem normális szülés lesz. Steffi nem nagyon bánkódott ezen, mert legalább jajgatnia nem kell a fájdalomtól.

Felkereste hát a magánklinikát.

- Jó címen vagyunk? Nagyon nem úgy nézz ki mint egy kórház. -nézett körbe a megadott címre érkezve.

És valóban a magánklinika egy kastély küllemű építmény volt. 

- Na jó, hát akkor lássuk mi van a kapun belül.

A doktornő már várt rá. Bekísérte a szobájába.

-Parancsoljon hölgyem. Ez lesz a szobája. Csomagoljon ki, aztán tartunk egy kis vizsgálatot és megbeszéljük hogyan tovább.

- Saját hálóinget hoztam, remélem nem gond. Gondoltam sokkal otthonosabb. Tudja nem szeretem a hátul nyitott kórházi viseletet. Attól nagyon meztelennek érzem magamat.- mondta Steffi,
- Semmi gond asszonyom, a klinika az ön kényelmét szolgálja. -így a doktornő

- Hoppá Doktornő kérem! Nyilván nem az ön feladata lenne de segítene levenni a cipőmet?
- Hát persze!- Ezzel lehajolt a doktornő hogy levegye a kismama lábáról a cipőt.

- Na, akkor nézzük azt a pocit. Hogy van benne a picike.
- Remélem minden rendben van vele doktornő. Aggódom egy kicsit a szülés miatt. - nézett bátorítást várva a doktornőre Sterffi

- Semmi gondot nem tapasztalok. - mondta a doktornő - Így maradunk az eredeti tervnél. Holnap délelőtt műtőbe visszük és délre már meg is lesz a baba.
- Köszönöm a figyelmét doktornő!

Steffi nehezen aludt el este. Izgatott volt a műtét miatt és már azt is alig várta, hogy a picit kézbe tartsa.

Másnap reggel korán kelt. Megreggelizett, bár nem sok falat ment le a torkán. Reggeli vizitnél még meglátogatta a doktornő, még egyszer elmondta mi fog történni a műtétnél.
Steffi altatásba kérte a műtétet, mert nem szeretne vért látni.

Mire délre Steffi felébredt, ott állt mellette a doktornő a picivel.
- Gratulálok anyuka! Kislánya lett. Mi lesz a neve?
- Ó, még nem is gondolkoztam ezen, nem beszéltem róla erről senkinek. Talán a kis Steffike megfelel. Végül is anyja lánya. - mondta boldogan az anyuka.

Kis Steffike nyöszörögni kezdett a doktornő kezében.

- Megfoghatom a babámat doktornő?

- Hát hogyne! Meg fog nyugodni az ön közelségétől. - ezzel a doktornő a kismama mellé fektette a picit. 

- Most magukra hagyom magukat. Ismerkedjenek. Ha bármi kérdés felmerülne csak csengessen.

Majd a doktornő odavitte az ágy mellé a kisbaba ágyát is.
- Ha elfáradt, vagy elalszik a baba ide rakja be kérem a balesetek elkerülése véget.
- Köszönöm. - köszönte meg Steffi.

Kis idő múlva a baba el is aludt, így bekerült a kiságyba. Steffi le sem bírta venni róla a szemét. Milyen kis apró- gondolta. Nehéz volt elképzelnie, hogy ez a baba mégis elfért benne.

Délután meg is érkezett Steffi egyetlen rokona látogatóba.
- Szia Kicsikém!- köszöntötte a Nagyi - Hát hogy van az én kis unokám? Milyen anyukának lenni édesem?
- Nagyi! És neked milyen dédinek lenni? - nevetett vissza rá Steffí

- Jaj kicsim nagyon izgatott voltam ám! Had nézzem azt a pöttömkét! Nagyon izgultam ám, hogy ne legyen baj. Tudod annak idején mikor én szültem anyádat, egy virágos melegház kellős közepén hoztam világra. Ott nem volt orvos se bába. Nem is tudom mi lett volna velem, ha ott baj történik. Tudod azok még háborús idők voltak. Milyen jó hogy ilyen sokat fejlődött a világ, és feltalálták az ultrahangot, hogy egy rövid köldökzsinórt fel tudnak fedezni vele és a bajt megoldani.
- Ó mamikám én nagyon örülök, hogy ilyen felvilágosult nagyim van mint Te! - érzelgősködött Steffi

- Na hagy vegyem már kézbe dédunokámat! Hát ki gondolta volna, hogy ezt is megérem!

Közbe eljött a délutáni vizit ideje.
- Mivel semmi komplikáció nem lépet fel sem a picinél és sem önnél anyuka, ezért akár holnap is haza mehet. -közölte velük a doktornő

- Nagyon kedves öntől doktornő. -köszönte meg Steffi
- Ó kedveském! Nagyon örülök, hogy tudott segíteni az unokámon. Isten fizesse meg magának Doktornő.

Két nap múlva a kis család hazamehetett. Dédi jött segíteni, hazavinni a cuccokat. Hiszen Steffi nem emelhet a műtét miatt. Bár egy anyukának nehéz megtiltani, hogy gyermekét ne emelje föl, ne ölelje magához.

- Még egyszer köszönjük a segítséget doktornő! -köszöntek el az orvostól
- Minden jót maguknak is! A kontrollra még vissza várom. Viszont látásra!