Négyzetek

Mostanság elég nagy csendbe vagyok, mert sok mindenbe bele kaptam, de a munkám meg a meleg agymosást végez rajtam, így tompult állapotba elakadnak az ötletek és döcögök. Közbe kézbe került a sok kis négyzetem amit még tavaly maradékokból aprítottam , hogy majd lesz belőle egy puffos patchwork, de valahogy nem lódult semmit a fantáziám, így lebontottam őket és összekaptam egy váltás szék párnát. Egyik  fele világos másik sötét. De hát csak ennyi anyag van. Kockáim még akadnak, így majd még egy székpárna meg némi motyó cipelő alkotmányt is színt keverünk.

Articsóka koszorú

Hol az idő? Ha jól számolom, jövő héttől kezdődik a vissza számlálás. Az adventé. Mivel közelegnek az ünnepek, hát járjuk is szorgalmasan a boltokat. Így kerültem IKEA-ba. Aztán nagyon megtetszett ott egy gyertya. Hófehér. Saját lángocskával. Mert ez bizony nem viasz gyertya. Mondhatnánk azt is egy égős elemlámpa. Hangulat világításnak egész jó. Azon kívül, hogy elemet fogyaszt, teljesen gyermek barát és nincs tűz a lakásba. Ám... Művi kialakítása miatt fejtörést okozott, hogy miféle alapra tegyem rá. Ráadásul tartója sincs. Végül tartó gyanánt kapott egy hungarocell alapot amiből kivájtam a gyertyák helyét. És itt kezdődött a fejtörés. Hogyan tovább. Végül eszembe jutott egy textiles megoldás amit még sosem csináltam, mert nem az én ízlésem, de maga a technika izgatta mindig is a fantáziámat. És ez az articsóka technika. Amikor négyzeteket negyedes háromszögbe hajtunk és a vágott széleknél fogva gombostűvel hungarocell alapba tűzzük. Mivel a 100%-os articsókát nem szeretem elég vegyes kidolgozást kapott a koszorú. De egy biztos. Nincs rajta varrás. És majd 150 db gombostűt evett meg a koszorúm. Először a felső sima réteg került fel. A külső szélén feszes, a belső szabálytalanul ráncolódik. A külső szélére alulra széles szatén szalagot kapott takarni a koszorú fehérségét. Majd jöttek az articsókák. Ezeknek a vágott szélét zsinórral vagy szalaggal takartam el. A gyertyák helyét X alakba bevágta, végül mindenféle maradék szalagokkal díszítettem.
A lámpákat ki lehet venni, mert az aljukon van a kapcsoló.

Szépitkezik az ágy

Az ember időnként kiválaszt egy rém egyszerű dolgot. Aztán csak a méretek miatt és hadakozás birkózás lesz belőle. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de néha nagyon el kél egy ipari méretű hely nekem. Adva volt a terv. Ágyterítő. 250x250. Papiron megszerkesztettem és kiszabtam. Majd össze akartam rakni, mint látvány tervet. Kénytelen voltam igénybe venni ehhez a gyerek szobáját, mert ott még létezik a tér nem csak fogalomként. 

Amint látható, még így is alig fértem el.

Gép alatt még nem volt túl nagy a bonyodalom, de a körökkel a közepén megszenvedtem. Aztán jöhetett a vasalás. No ide nem egy házi deszka kéne, hanem az ipari. Ráadásul a lelógó részek, megint gyűrődtek. A vasaló teljesítményéről ne is beszéljünk.

Utána jött a tortúra. Összevarrni a béléssel. Elment rá vagy 30 gombostűm, hogy tényleg sima legyen. A gombostű még más okból is kellett. Csak feltekerve tudtam összerakni őket. No ide meg egy szabászati asztalról álmodtam.

És végül sikerült összevarrni, kifordítani. Én ilyet! Soha többet. Igaz ugyan ezt mondtam egy kisebb 200x140-es patchwork takaróra is, amit fél évig gyártottam mert megevett tőle az uncsi.

Akkor tegyük fel az ágyra. Azért elképesztő, hogy a fényképezőgépbe sem fér bele a képe.

Ide a végén elárulom, hogy az anyagválasztással bakot lőttem. Nem szokásom beavatni az anyagokat. És sajnos a kékek és a zöldek összementek. Aki már esett ebbe a hibába az tudja mi az eredmény. :/

Ülőpárna

Régebben kaptam egy rakás farmer anyagot amiből született egy zsebes tartó. Ám a megmaradt farmerokból még nem készítettem semmit. Néha egy egy babának szoknyát, gatyát. Ám már régóta tervezem, a székekre egy strapabíró anyagból valami ülés huzat, mert nyáron rátapadunk, télen oda fagyunk a székeinkre. Mivel kis darabokról van szó csak patchwork technika jöhetett szóba. Sok keresgélés után találtam kettő olyan blokkot, ami nem olyan mereven szögletes és önmagába is mutatós. A közel jövőbe majd könnyebb blokkokat választok mert mire a farmert több rétegbe begyömöszölöm a gép alá, haza is vágja szegénykémet. Ezzel most kivételesen elbírt a gépem. Én viszont vért izzadtam.  A másik nehézséget a színek összeválogatása volt. Mivel még két hasonló szín esetében is látható eltérés. Arra azért vigyáztam, hogy szimmetrikus legyen a színvilág.

Téglák

No nem a fal építéshez. Bár ezekből a téglákból is fel kellett építeni egy táskát. Nem tudom ki mennyire ismeri a meseboltot. Mivel nekem elég gyakran útba esik, és mindig találok valami szép anyagot, ami kosárba landol. Így gyűlnek idehaza a dolgok. Ám ezek kisi darabok, lévén hogy a bolt a patchwork kedvelők birodalma. Így aztán nekem is összegyűlt néhány színfolt egy árnyalatból. Nem akartam semmi bonyolultat, ezért csíkoztam. De valószínűleg készítek majd egy hasonlót de keskenyebb és hosszabb csíkokból, mert úgy jobban nézne ki. Itt az anyag maradékok korlátjai adták a tégla méretét. Sajnos a képeken nem tudom igazán hitelesen visszaadni a valóságot. Valószínűleg ki kellett volna tömni fotózás előtt. Sebaj.

Virágaim

Kivirágoztam. Folytatjuk a szütyőimet. De hogy ne csak szütyő legyen, inkább ékszertartónak nevezném őket. Két tenyérnyi virágok ezek. Belsejükben valóban nem fér bele több az ékszereknél.

Valamiért elfordult a képem. Mitől van ez???

Be bogarasodtam.

Persze ne úgy értsétek, hogy elleptek a rusnya bogarak. Ezek szépek, tarkák mint a pillangók, de valóságban nem pillangók. Kezdődött azzal, hogy vettem egy gyönyörű színátmenetes anyagot. Annyira tetszett, hogy kezdeti szem legeltetés után úgy döntöttem a lelkemet is megetetem a meleg érzéssel. Olló ragadás után ez jött ki a kezem alól. 

Kicsit meg kellett birkóznom vele a nyílásnál, mert jó sok réteg anyag összegyűlt itt. Gondolom a japán sejem vékonyabb mint az én anyagaim, erre a témára,de nekem magyar boltokból jut a hozzá való. 

Közbe meg próbára tettem egy új alkatrészt, ami most volt először a kezembe. Ez a "rugós" fémlappal záródó erszény. Kell még némi gyakorlat hozzá, mert nekem sajnos nagyobb lett a fémlap járata, ami bizony csúszkál, így ki-ki villan a fém. Pontosan akkora járatott kell csinálni a fémlapnak, amibe beleszorul a fém így nem csúszkál. De azért az összkép jó.

 

Omiyage

Újabb bugyor macskakedvelőknek. Ezekbe a szütyőkbe azt szeretem, ahogy a színekkel játszani lehet.

Japán csodák

Köztudott, hogy a japánok tudnak. Hát ezt a tudást én is élvezem, amit kegyeskedtek megosztani velem. Igaz könyv formájában. Még nagyon régen vettem egy könyvet melynek címe: Omiyage. Sajnos fordítását nem tudom. De lehet hogy csak egy név, egy megszólítást jelöl. (bár tárgyat megszólítani?) Tartalomra viszont azt jelenti, hogy a csomagolás művészete. Hát igen. És én imádom csinálni ezeket a pepecselős időhúzó munkákat.
Kevert témát képvisel, mint bugyrot, táskát, tartókat, dobozokat. Lényege, hogy legyen mibe tenni az ajándékot. Egyszerre szép, praktikus, és újrahasznosítható.
És mivel lassan ballagunk a bölcsiből hát kellett is valami csomagolás. Már csak az a kérdés mit tegyek beléjük. A "csomagoló" anyag belső mérete kb. 10x10 cm. Aki tud ötleteket azt szívesen fogadom.

bugyor 1

bugyor alulról

bugyor 2 alulról

Na akkor most mit tegyünk bele?