Fényképezőgép tok

Minap volt pár percem varró géphez ülni. Eleinte csak az előre kiszabott babaruhákat varrtam meg. Így született egy trapéz hippis nadrág. Egyetlen egy hibája van. Mivel aznap mikor varrtam haragos voltam - és köztudott hogy a harag nem jó tanácsadó -el is rontottam. Pontosabban a nadrág nagyon is jó lett csak nincs baba hozzá aki fölvegye. Elfelejtettem figyelni a méretekre. Így most gombhoz a kabát elvét alkalmazom. Varrok bele egy babát. Ám baba nélkül nem akarom még lefotózni. És míg a fotózáson méláztam, eszembe jutott nincs a fényképezőgépemnek tokja. Nosza csináltunk, mivel rongydarabkáim között találtam vizhatatlan példányt. Egy barna műbőrt. Kibéleletem szépen, minek következtében méretéből kifolyólag komoly küzdelem volt a varrógép alá betuszkolni. De végül meglett. A lány képe egy külön pamut anyagra van póló nyomással felrakva. Ezt felvarrtam, majd körbe a szélénél fonalat vezettem a hímzés alá. A lány képe egy ős régi képeslapom példánya, ezért olyan furcsa színjátszó a fekete részén. A tok végül is egy másik szerelem, mert táska imádatom a varró asztalon is megnyilvánul.