Mese sakk.

És vége. Elkészült. Belehaltam. Kinyiffantam. Keresek egy lazítósabb munkát.

De előtte bemutatom a bandát. Terebélyes így táblával. A szobába sem fér el rendesen, így még ágyat is kell tologatni.

Ha fent vannak a bábuk, jöhet a játék. De nem ám egy közönséges sakk játék. Mivel a neve mese sakk, jön hozzá még egy új szabály. Történetesen minden lépést mesével kell indokolni és kapcsolódnia kell az ellenség meséjéhez. Ezzel meg történeteket lehet lejátszani. Na de itt most nem játszok. Bemutatom a végleges variációt. Utána uccu neki Győr. Aztán majd ha visszajöttem törhetem a fejem hova rakjam.:)

A fehérek.

A feketék.

És induljon a játék!

Hallgatás

Csend van a blogokon. Hová tűntetek? De én is eltűntem. Vagyis nem el csak egy tárgy mögé rejtőztem. Úgy hívom, hogy varrógép. Történt ugyanis, hogy bár rég nem kaptam tagoknak járó levelet, májusba még is elküldték a bababarátok meghívóját a nemzetközi baba és mackó kiállításra és versenyre. Már régen nem járok erre a versenyre, mivel utoljára ahol tiszteletemet tettem az Budapesti kiállító terembe volt, megcsappant létszámmal, kis helyre bezsúfolva. Most viszont valamilyen oknál fogva visszakerült Győrbe a kedvenc városomba. Vagyis eredeti helyére. Így visszanyúltam az évekre elraktározott tervemhez.  
Itt kezdődik.

Mostanra már előrehaladott állapotba vagyok. Egy hónapom maradt még hogy megszüljem a 36 gyerekemet. A mű címe: Mese sakk. És most lássuk a kulissza titkokat.

 A csupasz babukák nem kaptak lábat.  Azon úgy se állnának meg tartó nélkül, ezért egy sima körtalpat kaptak, ami alul granulátummal van kitöltve, hogy megálljon a talpán.
Itt sorban állás van a ruhákért.

Parasztlánykák ruhái. Az összes figura ruhája egyforma, csak a frizura és kiegészítő lesz más hogy ne fulladjunk az unalomba. Fiuknál nehezebb lesz.

Készen és pózba állítva.

A királynők. Egyik öreges, másik fiatalos. Ők már készek. A lányokat mindig könnyebb csinálni.

 A királyok. Szintén öreg és a fiatal. Még hiányzik róluk, jó pár dolog.

Parasztok. A fehérek lányok, a sötét csak fiúkból áll.

A futók. No ők igazi dilema tárgyát jelképezték. A sakkfigurák többsége egyházi személyként jeleníti meg. Ám futó. Nos végül is voltak az egyháznak egyszerű kis emberkéi akik a leveleket vitték, hozták. Nos így lettek a csuhások. Kezükből még hiányzik a papaírtekercs, de ők is késznek mondhatók.

A bástyák még ruhára várnak, csak alsó ing van rajtuk. Nekik ezüst arany vezióból lesz vértjük.

 A lovak jelenleg véreznek. Levágott fejjel fekszenek az asztalomon. A seb ami rajtuk van az a kereskedelem átka. Kifogyott a granulátum, ami főleg náluk a legfontosabb. Addig nem tudom összevarrni őket.

Most már csak az idő van ellenem. De csak azért is ott leszek a kiállításon!

Készülődés a kiállításra

Turandot.

Ő lett az idei év témájának kiválasztottja. A vicc az egészben az se nem hallgattam és nem is láttam még ezt az operát.
Valóságban azért született meg ő, mert ahogy keresgéltem az operák között, ez tűnt a legcsicsásabbnak. Plusz keleti ruhák szerelmese vagyok, így szőnyegen hevert a téma.

Mivel időszűkébe voltam, nem csináltam új babát, hanem egy meglévő régi testnek lecsavartam a fejét és a helyére újat készítettem. Találtam ugyanis szempillás üvegszemeket és gondoltam kipróbálom a megszokott fejemet hőre keményedő gyurmából és üvegszemekkel. Az eredmény vegyes. Volt egy szép fényes szemem, ami a ragasztó miatt opálos lett, mivel behelyezéskor folyton csúszkált. Aztán a szemgödörnél vastag volt a fej, ott meg faragni kellett a gödröt és vigyázni, hogy ne legyen deformált. Hát így sem lett szimmetrikus. E miatt sajnos a sminkkel is megkínlódtam. Kétszer kellett lemosnom mire adta a formáját. Bevallva őszintén, mindig a baba alap a legnehezebb egy baba készítésnél.

És akkor jött a ruha. Az már könnyebb volt. A fejdíszével elbíbelődtem. Az egy nyakék mintájára indult. A haj az jaj. Egy parókáról kezdtem lebontani a hajat. Meg kell mondjam, hogy a felnőtt parókák elég durva szálúak. Ebből frizurát formázni, maga volt a halál. A kontyot oda kellett varrnom minden tekerésnél. A leányzónak van zoknija de nincs cipője. A fapapucs technikai okok miatt lemaradt. De úgy sem látszik.

Na de nézzük mivel fogom riogatni a kiállítás nézőit. Remélem még magamat is mert már vagy két éve nem sikerült a kiállításra elmenni,

A baj az hogy még így is látszanak a szemhibák. Sebaj. nézzék távolról. :)

A konty amitől megőrültem.

 Azért összességébe nézve jó lett a csajszi. És vágtam még a hajából is, mert a vége könnyen gubancolódott.

Ballagási liba lány

Hát igen, telik az idő. Mi még nem ballagunk, de az unokatesók igen. Így jöhet az emlék gyártás. Jelenleg libapásztorlány volt a józan paraszti rendelés. Nos libapásztor bárkiből lehet akinek van libája. A szokványos mesehősöm befestette a haját. Nem direkt de csak ez volt itthon fonal. Aztán jöhettek a libák. Megálmodtunk 6-ot. Mire a végére értem egy elrontva. Plusz a gépem is bedöglött hozzá. Tehát javítás nuku. Kifordít, tömköd, kettő csálé, kuka. Ezzel a csökkenő libaszámokkal az elgondolt verzió átalakul. Így kapta kézbe a két libust a leány. És hát hogy még se legyen emlék mentes a tárgy, kaptak szárnyat textillel bevont kartonból és erre írtuk a neveket.

Juhos juhász

A mit tudom én milyen viseletben. A fehér ruhája eleve adva volt, csupa négyzetből ráncolásból. Ahogy régvolt szokás. Bár a méretarányok nem olyan hűek, de aki esetleg járt már a néprajziba megnézni a félre gatya kiállítást, ott lehet látni, hogy anno 10 méter széles volt egy leterített gatya. Mire egy férfi azt magára vette, a bő gatya már szinte szoknya. Én megmaradtam az egyszerűbb szegényesebb változatnál. A rend kedvéért kapott egy mellényt paszomány és gyöngyhímzéssel. A paszomány csak szimpla hímző fonal. A gombolása is gyöngyökből áll. A vállán a suba az meg egy tévedések vígjátéka. Nem akartam méteres szőrmét venni, így megörültem egy kis darabka anyagnak a boltba. Már a boltba is próbáltam rájönni mekkora lehet, de semmi értelmes nem volt ráírva. Végül itthon kiderült, hogy egy henger párnára huzat, és én a szőrtől sem a címkét, sem a cipzárt nem nem láttam. Így kis híján eldobtam az agyam, mert kevesebb anyaggal kellett beérnem, mint ahogy terveztem. Ezért rövid a suba. A feje és keze levegőn száradó gyurmából van. A haja fésűs nemez. Csak le ne rágja egy moly. Bár molytápláléknak nem szántam. de moly eledel lehet a bárányka is. Aki szintén filcből van varrva és nemez bundája tűnemezeléssel rögzítve. A vicc az egészbe az hogy a báránykával jobban megszenvedtem mint a babával.

Idő hiány

Sajnos most ezzel küzdök. Lassan kirajzolódnak a fejembe a tervek, lelki szemeim előtt lezajlik a kialakítási folyamat, ám idő hiányába végtelenül nehéznek érzem megvalósítani a dolgokat, mert lassúnak látszik a folyamat. Ettől meg irtó messzinek a vége. Ezt a lelki kielégületlenséget próbálom lopott pillanatokkal pótolni. Így esett meg, hogy már a kiállítási versenyre készülök. Pontosabban a terv megfogant és jó. Csak a fejszém nagy fát talált. Olyannyira nagyot, hogy tényleg időszerű most elkezdeni ha áprilisig meg akarom csinálni. Ugyanis 4 x 8 babáról van szó. És most tudok örülni annak, hogy jó ha az embernek van egy jó munkahelye ahol kevéske maszekolást csempészhet a kötelezők mellé. Így esett meg, hogy 15 perc alatt kiszabtam a 32 baba alaptestét. És minő véletlen, pont elég volt az anyagom. Úgy hogy most itt tartok. Remélem fél év elég lesz. Megvarrni nem problem. De kitömni... Jaj!

Lábakat ne keressetek, Talpra fognak állni.

Van valakinek kedve megszámolni?

Kékhabos rózsaszín

Van egy blog ahol szeretem nézni a babákat. És egy másik blog  ,amin meg fel lett kínálva pont az előző blog babáinak szabásmintája. Gondoltam megpróbálkozom vele. Az eredeti példányok cirka 50 cm-ek, de nekem ekkora nem kell. Akkorára csináltam a szabásmintát ami elfér egy A4 papíron minden része. A fejét nem kerekre tömtem, hanem hungarocell labdát tettem bele. Így szép szabályos kerek és benne maradhat a gombostű szem. A ruhája bár egyszerű rémesen megszenvedtem a ráncolás miatt a vastagságot. Amúgy nem volt nehéz. A kalapját viszont imádom. Ami újdonság volt nálam és ami miatt kalapot kapott. Az a haja. Műhaj. Felragasztva. És nem nem a legjobb módon rögzült ezért gombostűvel maradt a fején. Ragasztót kell cserélnem. Amúgy meg a legjobb ragasztót mit használtam megszűnt létezni. Tud valaki valami jó márkát? Amúgy összességében nagyon jó lett a baba. Nem játéknak való.

Állva, zokniban. (cipőjéhez még nem találtam semmit, majd lesz)

Ülve

"Arc" közeli (Hol hagytuk el a száját? Nem baj nem lesz beszédes)

Nagyszemű

Múltkor bemutattam a megmaradt baba testeket és találtam egyetlen egy varrt fejű babát. Gyanítom, hogy praktika könyvből van a minta. Nem néztem utána. Aztán két dolog ötlött fel bennem, hogy van egy göndör hajam, amit egy csatról verbuváltam le. És nagy festett szemek. Így kísérleti alany lett a babából. Bár nem, hiszem, hogy még egy ilyet csinálok, parókahiányában. Kapott a leányzó egy egyszerű vállán megkötős ruhácskát, semmi bonyodalommal. Egy kötött anyagú rolnis kardigánt. Ment a fejére a haja két copfba elválasztva, masnizva és oda varrva. Majd festővászonnak használva fejét arcot dekoráltunk. Zöld szemű lett a kicsikém. De lehet, hogy átfestem kékre, mert ez az árnyalat valahogy nem jó az összhatáshoz. Nézem a képeket és lám sosem fogok megtanulni tükrösen festeni.

Baba világ fantomjai

Kincs vadászat. Ezt most kivételesen itthonra értem. Amikor az ember elpakolja a dolgait, hogy nincs szüksége rá vagy épp nem aktuális. És hogy épp mennyire nem aktuális azt az idő is mutatja. Így kerültek elő most a kellékeim. Félkész befejezetlen dolgok. Van ami szándékosan nem lett befejezve, mondván utolsó darab, plusz jó ránézni a nyers anyagra és fantáziálni, mit lehet csinálni belőle. Valamikor réges- régen... még készítettem kérésre babákat, ezekből maradt meg ez a pár darab. A műanyag fröccs öntött fejet már nem kapni. Emlékszem kerek 100 darabot vettem belőle, ez a maradék. A többi valamelyik gyermek kezébe 45 cm nosztalgia játékbabaként végezte. Szerencsére készült róluk fénykép, de még a régi filmes gépemmel.

Ehhez hasonló nosztalgia babák születtek belőlük. Fiú -lány vegyesen.

A waldorf babák csak saját fejbe születtek meg, már okát sem tudom miért hagytam abba. Ám egyről tudom - a hosszúkás fejű - az az ólom katona lett volna és a fejformával akartam biztosítani a sapka hosszúkás formájának tartását.

 A kerámia babák jó régiek, ezek szoktak korhű ruhába megjelenni a babakiállításon. Ám mióta a zsűri unni kezdte ezt az arcformát azóta a testek talonba mentek. Még van itt egy textil varrt fejű baba, az épp most fogta meg a fantáziámat, így hamarosan jelentkezem vele készen.

 

Így maradt egy költői kérdésem is: Mi legyen veled baba világ fantomjai?

Megszületett!

A Fiam! Na jó, elég öregecske egy mai születéshez, de akkor is befejeztem. Most már csak az utaztatást kell elintézni. Imádom, mint minden friss alkotásomat és máris el kell válnom tőle. Pedig tudnám nézegetni. Neve még nincs, de valamit ki kell találni neki. Cicomás egy figura. Először nem is akartam, hogy arca legyen, úgy sokkal jobban tetszett. Ezért lemondtam a festésről, és csak pár hímzéssel gazdagítottam. Festéshez most úgy sem maradt elég nyugalmi állapot. A kapkodás miatt a ruhája fixre lett rögzítve, mert nem találtam meg a fránya patentokat. A gatyó ki lett tömve és a hasára is kapott egy pocak tömést. Szerettem volna egy hozzávaló ülő alkalmatosságot, de sajna az ő méretébe nem kapni és farigcsálni még sem fogok egy XIV. századi széket.

Arc nélkül

Meghímezve. Vár valakire ez a fiú???

Remélem jól látszódnak a gömbcsuklói. Kár hogy a kezén nem, de azt majd hajlított beállításba tesszük.

Bányászat

Nem a föld alatt csak itt nem messze a dobozaimba. Némi lomizást vetettem be a ház tágítása végett. Hogy legyen hol elférni ezért úgy döntöttem az ezer éves dobozokat, melyekbe sosem nyúlok bele egy évben egyszer sem, kiürítem. De legalább is belekukkantunk, hogy mi véget van félre téve. És íme megtaláltam ezer éves iskolai munkáimat, melyen babát készíteni tanultam, valamint gyermekkori szovjet babáimat is. De kezdjük az elején.
 Volt egy gyermekkorom. (Na ja, valahogy fel kellett nőnöm.) A 80 években nagyon hódított a skatulya baba. A baba megmaradt égszínkék szemekkel skatulya sehol.
Míg én gyerekeskedtem, addig jó atyám sokat járt ki külföldre dolgozni. Így hozott nekem babákat. Meg is maradtak. Egy orosz ruhás kislány és szintén orosz kisfiú. ( ez még az úttörők korából valók) A fiút újra kellett gumizni, mert ősidők gumija sajnos kiszáradt.

Eztán jött a baba varrás tanulása. Íme a kezdetek munkái.

 A fej aminek rongy a teste. (nincs kitömve)

T baba. Az a teste a feje külön rávarrva. Hát nem ez lett a kedvencem.

Megszülettek a tündérkék. Kicsit már elhasználódtak lányom markaiba.

Papír massé fej textillel bevonva. Első példányként elég rücskös lett.

Műanyag öntött baba fej, mosható, levehető testtel. Ebből rengeteg játszóbabát készítettem, de képek csak fényképen vannak, akkor még nem tudtam mi az a digitális. Na jó tudtam, de nem szerettem. 

 A waldorf babákról se feledkezzünk meg.

Az első babakiállításom első egyik szereplője. Persze akkor nem ezzel a bumfordi kézzel voltunk, A keze egy kísérlet volt jelnyelvi mesékhez siket gyerekeknek.

  Medúza.Hát nem a mitológiai. De még is ő adta az ihletet. Pont azért mert vak. Lába meg semmi csak egy rakás libatoll szoknya. Ez valami kísérleti torzó.

Néhány amerikai stílus.

Végezetül, néhány bolhás baba, kik új ruhát kaptak a lány meg új hajat is.