Organza

No igen, kitört rajtam a virág őrület. És a píró mánia. Vettem egy pár szín organza szalagot. Minimum 2 cm max. 4 cm széleset. Na meg az otthoni pár maradék métereim. És vágtam a köröket. Kicsiket és nagyokat. Sokat és színeset. Aztán mécsest gyújtottam. (a senki emlékére) Majd fogtam egy csipeszt és lángra vetettem szegény köröket. Flambíroztam a széleket, hogy elégé olvatag és pörgős legyen. (Vigyázatt! Nem szabad lángba tartani, csak a közelibe érintjük, figyelni kell az anyagot hogy olvad.) Majd az égetett köröket felnyársaltam közepüknél és méretüknél fogva egy tűre, és pár öltés gyöngyöcske, pár öltés gyűrű alap vagy fülbevaló hát, és kitűző, és készen van a virág "csokrocska". Pár napig elbabráltam ezzel, reggeli előtt egy 20 perc. Aztán az új élményt lehetett viselni. Jah, ehhez kellett ruhát választani.

Ki tanít engem?

Ma valami más rabolta el a szívemet. Könyvimádó lévén, na és kézműves kreatív emberként minden új érdekel. Így leltem ma meg egy könyvet, ami virágokról szól. Nem akármilyenekről. Miután régóta vágyom horgolt virág motívumra, hogy díszíteni tudjak vele, hát zsupsz kosárkámba raktam, kifizettem, haza hordtam, majd veszett tanulmányozásba kezdtem. Nos kiderült nagy üresség kong a fejembe, hogy megértsem a leírást. Kéne egy látvány is a munkamenetről. Most siratom igazán nagyikámat, akitől annak idején a kötést és horgolást csak alapjaiban tanultam meg, (az utóbbit alig) és csak azért nem tovább, mert elvitte a betegsége. Na megmutatom a könyvborítót, ha valaki ismeri és tud hozzá segíteni akkor mennék én tanulni oda. Végül is nem kellenek ide bonyolult gépek csak fonal, meg tű, ezt még ágyba fekve is vígan csinálhatom. Emlékszem gyerekkoromba a sál kötését vakon csináltam mi közbe a tévét bambultam. Hol vagyok én már attól...

 

Nincs kedve valakinek megkötni, horgolni helyettem az egészet? :P