Kincs vadászat. Ezt most kivételesen itthonra értem. Amikor az ember elpakolja a dolgait, hogy nincs szüksége rá vagy épp nem aktuális. És hogy épp mennyire nem aktuális azt az idő is mutatja. Így kerültek elő most a kellékeim. Félkész befejezetlen dolgok. Van ami szándékosan nem lett befejezve, mondván utolsó darab, plusz jó ránézni a nyers anyagra és fantáziálni, mit lehet csinálni belőle. Valamikor réges- régen... még készítettem kérésre babákat, ezekből maradt meg ez a pár darab. A műanyag fröccs öntött fejet már nem kapni. Emlékszem kerek 100 darabot vettem belőle, ez a maradék. A többi valamelyik gyermek kezébe 45 cm nosztalgia játékbabaként végezte. Szerencsére készült róluk fénykép, de még a régi filmes gépemmel.
Ehhez hasonló nosztalgia babák születtek belőlük. Fiú -lány vegyesen.
A waldorf babák csak saját fejbe születtek meg, már okát sem tudom miért hagytam abba. Ám egyről tudom - a hosszúkás fejű - az az ólom katona lett volna és a fejformával akartam biztosítani a sapka hosszúkás formájának tartását.
A kerámia babák jó régiek, ezek szoktak korhű ruhába megjelenni a babakiállításon. Ám mióta a zsűri unni kezdte ezt az arcformát azóta a testek talonba mentek. Még van itt egy textil varrt fejű baba, az épp most fogta meg a fantáziámat, így hamarosan jelentkezem vele készen.
Így maradt egy költői kérdésem is: Mi legyen veled baba világ fantomjai?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése