Út a babákig (ön interjú)

Mint ígértem megírom a saját interjúmat, hogy milyen út vezetett el idáig amit ti is láttok belőlem. Elégé göröngyös, bár voltak jelek, de 10 évvel ezelőtt sosem gondoltam arra, hogy én felnőttként babázni fogok.

A 70-es évekbe szinte automatikus volt, hogy lányok babát, fiúk autót kaptak játszani. Bár nekem a legerősebb emlékem egy lapos sárga maci volt. Sajnos az nem maradt meg, és bár gyűjtöttem néhány macit is azért azzal leálltam, mert iszonyat porfogó. Az első babám egy szőke rövid göndör hajú menyasszony baba volt. Erre speciel nem emlékszem, csak van fényképem róla.

Kár hogy pont az arcát fogom a babának. Semennyire sem emlékszem, hogy nézett ki.

A másodikat ti is ismeritek. Ez a vörös-barnás félhosszú hajú 50 cm baba. Őt imádtam. Le sem tettem. Rengeteg ruha és bútor lett hozzá. Emlékszem nyaranta mikor Nagyikámnál voltam kint a folyosón majdnem a lépcsőig berendeztem a baba "szobát".

Ez nem az eredeti ruhája, de ezt az anyagot mintát imádom. Ez annyira jellemző volt akkoriban a csepp minta.

Aztán jött a Barbie divat. És én könyörögtem egyért. Kaptam. Csak nem a valódit. Annak a babának mindene hajlott, csuklott. A hajlatoknál viszont meglátszódott a fém kapocs, amit rondának találtam. Sőt volt olyan végtagja, ami lógott mert nem lehetett megszorítani semmivel. Utáltam. Hogy utáltam azt a babát! De rendületlenül játszottam vele, mert a többieknek volt Barbijuk és én nem akartam üres kézzel lenni. Viszont ennek a babának rengeteget varrtunk ruhát. Anyám szeretett varrni, és esténként leültünk közösen öltögetni. Míg ő varrta a bonyolultat addig én az egyszerűbbet.  Aztán megörököltem hozzá anyám bababútorát, amit asztalos keresztapja készített neki. Igazi kárpit munka kicsibe. Igazi kincs volt a maga nemében. Azt meg tőlem irigyelték a lányok. Aztán csakhamar beköltözött kent baba is. Végül 12 éves lehettem mikor megkaptam végre a vágyott Barbit. Úgy megörültem neki, hogy a régivel iszonyat kegyetlenül bántam. Kivágtam a szemétbe. Ha tudtam volna, hogy mi lesz 20 év múlva... Most bezzeg sírok utána. Keresem is, hátha valahol lelek egy ilyen példányt.

A lánynak a feje mai. Azt tudom, hogy a réginek levágtam vállig a haját. Az arctípusára nem emlékszem. Sajnos gyermekkori tárolásom folytán letört a feje és elveszett.De kent az valódi korabeli.

Ilyen estélyit varrogatott anyám egy karácsonyra. Volt hozzá egy prém szőrrel körbevarrt kapucnis pelerin kabát. Sajnos az már nincs meg. Majd rekonstruálom.

Általános után jött egy hosszú csend. Varrni tanultam. A szakmámat a Barbinak varrt ruháimnak köszönhettem. Akkoriban persze ez egy kényszer megoldás volt. Ma már ajándék. Mivel csak szimpla varrónőnek tanultam, gyári munkás lett belőlem. Nagyon nem jól tűrtem a monotonitást. Órákon keresztül ugyan azt a műveletet csinálni borzalom és idegőrlés. Semmi új inger. Így aztán menekülésképpen textil állatkákat varrogattam, hímeztem, és belevetettem magamat a kerámiázásba. A kerámia nagyon kitöltötte az életemet, igazi megnyugvás volt, de akkor még nem babákhoz használtam. Aztán ráleltem a Népi művészetek iskolájára, és megváltozott minden. Textiljáték készítő akartam lenni mindenáron. És itt meglódult a baba világ. Jó tanárom volt. Figyelt és bátorított is minket, vállaljunk kiállításokat. Én mentem. Akkoriban még mindig a kerámia volt fő helyen a szívembe ezért kerámia textil keverésből hoztam össze a babákat. Persze mellette mentek a 100% textil figurák is. Álmomba sem gondoltam, hogy az első kiállításon nyerek. És zsinórban tovább. Ez a kiállításos dolog nekem nagyon bejött. Már csak azért is mert, nagyon szép profi munkákkal is találkozni ott.

Ezekkel kezdtem. Ilyeneket már rég nem csinálok.

Babakészítőnként, nemcsak a babáimat csináltam, hanem én is elkezdtem más munkáit összegyűjteni. Különböző anyagokból, olyan technikákkal, amiket jómagam nem alkalmazok. Aztán még más is bejött. Vágyam volt egy könyv megírása a babakészítésről. Meg van írva. Csak fotók, folyamatok nincsenek benne. Mivel akkoriban egyedül voltam, nem tudtam igazán ízlésesen fotózni, hogy a műveletet is láthatóvá tegyem. Ezt a könyvet nemsokára újból előveszem, hogy egy másik blogot, weblapot írjak. És a valóságban ez a könyv ötlet, hozta meg a blogírás ötletét is. Akkoriban folyton kerestem baba készítéssel kapcsolatban leírásokat, és nem tudom már miket írtam be a keresőbe, de többször is Hegemony oldalát dobta ki nekem. És akkor a lélegzetem is elállt attól a babáktól. Felvettem a kapcsolatot Mónival akivel azóta jól összebarátkoztunk. Ő segített beindítani a blogomat és megvenni az első Pullip babáimat. Azóta nincs megállás.

Kezdetben még csak ilyen összeeszkábált fotók voltak a műveleti leíráshoz, mert akkor még nem rendelkeztem digitális géppel.

Papírmasszából préselt tapasztott textil nő alak. Sajna az alkotójáról semmit nem tudok. Papirral én nem foglalkozom, pedig olcsó egy anyag és láttam már olyan profi munkákat is, hogy nem hittem volna, hogy az papírból volt.

Ez is papír fejű, de ez csíkokból van összerakva lecsiszolva.

Ezek a mai babák, amiket gyűjtök. Csak a gyári ruhájukat "dobtuk" ki az egyediségért cserébe.:)

Bár a blog azért jött létre, hogy babakészítésről írjak benne, sok minden más is belekeveredett. Kézműves és kreatív tevékenységeimnek eredményeit mutogatom itt nektek, és ehhez csatlakozott a babagyűjtés. És azóta csak gyűlnek és gyűlnek. Főként a vékonykákat gyűjtögetem, de olykor más is bele pottyan. Egy dolog viszont lételem nálam, hogy ha lehet minél több ponton mozogjanak. Úgy látszik az az utált Barbi ezt örökre belém égette.  Leéltem életem felét, de most jön a másik fele, ami továbbra is tartalmasnak szánok. Itt a vége.

Vége ??

 

(10 év múlva folytatás. Csak ne felejtsem el.)