Ébredés

Ez nem egy film cím, de nem is aludtam el. Egyszerűen átprogramozás miatt másfél hétig nem volt számítógépem. Most ismerkedek az új kinézettel. Egyenlőre háborúba állnak az érzelmeim a géppel. Most mondjátok meg őszintén minek kell ebbe a világba folyton változtatni bizonyos dolgokat. Főleg azt amibe úgy is gyenge vagyok? Ez a gépesített világ nem nekem van feltalálva. A végén még megérem, hogy az otthoni kézimunkát is miniatűr gépek készítik, itt becsúsztatom a tervet, ott meg kijön a kész eredmény és az eltelt idő fél perc. No köszönöm szépen ez nekem nem kell. És bár utálom a számítógépet, még is kiborított a hiánya, hogy nem tudok nettezni, hogy nem közölhetem a dolgokat, hogy nem cseveghetek.

Na de, amíg gép nélkül voltam, nem állt meg az életem. Lassan befejezéshez közeledik a babakiállításom tárgya. Már van feje is. Arca sehol. Még mindig szorgalmasan kötögetek, csak most fiúknak. Miután felfedeztem, hogy bizony vajmi kevés fiú ruhát gyártok, mert nem motivál a férfi divat, hát nosza nekiálltam. Varrtam egy pólót Hunternek. Khm... Mónitól majd kérek hozzá egy neki való gatyát. A srác ugyanis elmehet chippendale táncosnak. A hiba a poló anyagába keresendő. Ugyanis annyi tüll hulladék esik le a szabászaton, hogy vétek otthagyni, na de alig jut eszembe hogy mit lehetne ebből varrni. Amúgy jól elpepecseltem vele. Ez a kis vacak az anyaga miatt 1 órás munka volt megvarrni. De megérte. Elloptunk egy bőr sapit a lányoktól is. Na most hogy vagány sapival vagy a nélkül? Izmos egy gyerek ez a Hunter. :)