Hol is kezdjem. (súgás: Talán az elején) No igen. Szóval egyszer volt hol nem volt... van egy munka amiből rengeteg szemét születik. De valóban szemét e a szemét? Az újrahasznosítást mindenki ismeri, de itt nem erről van szó. Szabászati hulladék. Ez a neve. Aki nem tudja mi az annak elárulom, hogy a szabásminták elhelyezése az anyagon úgy történik, hogy minél kevesebb hulladék legyen. Ám maximális térkihasználást, csak mértanilag szabályossal lehet. Nos a ruhák és a köztük lévő méret különbségek egész jó anyagmaradékokat képeznek. Na ezeket besöpörtem egy zsákba és vittem tovább másik szabóságra az enyémnek kicsinyített változatához. Jó kezekbe került.
Mónihoz. Ám ő sem jött üres kézzel, ezért csomagot cseréltünk. Aztán leesett a szám. Még keresem. Volt benne kötés, varrás. Rengeteg popsira való, vagyis bugyi, bugyi, bugyi. Lányomnak annyira megtetszettek, hogy el is lopizta őket. A fiú gatyáját le sem tudtam fotózni. És rengeteg piros naci. Még nincs mikulás, de közeleg. (a munkahelyen már a karácsonyi szabiról beszélünk) És jött egy kötött kardigán, piros sapi, meg szivárvány pulcsi. Valamint két ráadás kötött takarót.
Mivel a sok piros anyag pizsama hatást keltett, hát pizsamáztak egyet a csajok. Van aki bugyit kapott van aki nadrágot. Stacie is kapott egy gatyát, ám neki nem volt felsője mert csak fürdőruhája van. Gyorsan varrtam egy pizsi pólót a ő méretébe. És hát le a kalappal Móni előtt. Bár nem küzdöttem sokat vele, de a gép folyton be akarta gyűrni a pici anyagot a kelmetovábbító alá. Így a hátára kézzel került felvarrásra a tépőzár.
1 megjegyzés:
Örülök, hogy mindegyik leányzó talált magának valamit a csomagban!
Megjegyzés küldése