Mit csinál az ember lánya, ha olyan helyre megy ahol nincs gép, csak fű, fa. Nincs terv se megvalósítható, de van maradék az ősidőből. Aki varrogat az tudja, hogy rengeteg kiszabott felesleges dolgok, vagy majd megcsinálom később jelzővel vannak ellátva. Így került a zsebembe egy pici varrnivaló. Történetesen egy éve kiszabott szürkeség. És perce nem jöttem rá, melyik babának és minek is szabtam. De ha már ott volt a kezembe, nosza összeraktam. Nem tudom ki hogy van vele, de az én kezembe a rugalmas anyagok sosem úgy működnek ahogy elképzelem őket. Se géppel, se kézzel nem hozza a formáját nálam. Szóval azt már tudom mért nem szeretek vele dolgozni. Végül összehoztam egy kabátka félét. Amit erdőben napfény mellett tákoltam, 100% kézi varrással. Leánykám új babája kapta meg. Igaz lötyög, de neki kunyerálták.
2 megjegyzés:
Nagyon helyes kis kabát lett! Én is kézzel varrok majd a nyaralás alatt:-)
Merida pedig egyszerűen gyönyörű!
Szia!
Megkérdezhetem, hogy ez milyen baba? Annyira megretszett. Ági
Megjegyzés küldése