Nosztalgia III.

Kezdek kiakadni a varrógéptelenségen. Sóvárgok egy gépi öltésért,  pedálnyomásért. Így most megint másik tollával ékeskedem. De ez egy érdekes toll lesz. Édesanyámnak volt egy keresztapukája, vidám jólelkű férfi volt. Én is ismertem, szerettem lejártam műhelyébe műhely titkokat kilesni. Márton bácsi igazi bútorasztalos volt saját műhellyel. Mivel neki nem született lánya, így anyámon élte ki ama tevékenységet, ami a kislányok játékhalmazát növelte. Történetesen baba bútort készített. Olyan jó minőségbe készült, hogy sem anyám, sem én nem tettük tönkre, pedig nem keveset játszottunk vele. És most jön a 3. generáció aki kézbe veszi. De lássuk a medvét.