Végre van ok és késztetés. Móni blogján bemutatta a saját gyermekkori babaházát és babáját. Mivel kérdezte van e kedvünk nosztalgiázni, én bizony belevágtam. Igaz nem mára terveztem a blogírást, és mivel elég sok bemutatni való van ha a régmúlt időt nézzük, ezért mégis bele vágtam, de több részbe. Néhány dolgot még guberálnom kell és doboz ásatásokat kell végeznem hozzá. Így azt vettem elő, ami teljesen elöl volt. Vagyis ma már a lányom birtokában van. Egy 50 cm Gyönyörű hajú babám, amit imádtam. Rengeteg ruhája volt. De ami megmaradt azt mind a Nagyikám kötötte, horgolta. Hiszen magát a babát is tőle kaptam. Azt hiszem 10 évesen. Most is gyönyörű haja van. Persze voltak és vannak szépség hibái. Például, míg nem lettem gyűjtő, addig egy dobozba nyomorgott és puha feje össze nyomódott, így lett egy belapított oldala, de kivéve, vissza nyerte formáját. A haja gubancát, meg a teste rugalmasságát (belső gumizás) a babaklinikán a múzeum körúton rakták rendbe. Voltak fekete foltjai, meg kilakkozott körme. (Jaj! Mi lesz ha alányom is lakkozná a körmét!!) De lássuk a bábikát. Sajnos nem emlékszem a nevére. Biztos volt.
1 megjegyzés:
:))
Aranyos! És nagyon szép ruhákat kötött neki a Nagyikád!
Megjegyzés küldése