Családi anyaként elkezdődött a szeptemberi zsúfoltság. Így aztán egy kis alkotói válságba kerültem. Ám vágyakozási válságom még nincsen, ezért böngészem gyakran a virtuális teret, hátha újabb szerelemre lobbanok. Mivel egyre gyakrabban kapnak baba kép nézésen, kíváncsiak lettek a kollégák a nálunk még nem ismert babákra Pullip, Dal, Taeyang, BJD. Ám mivel egyre gyakrabban elhangzott a milyen lehet ez a valóságban, nagy levegőt vettem és féltésemet félretéve elvittem a srácokat a munkahelyemre. Hát mondanom se kell nagy elragadtatással fogadták őket. Aztán bevetették magukat a műhelyembe és nagyon kreatív lett mindegyik.
Pullip babának nagyon megtetszett a munkahelyi logó és rögtön mellé állt modellnek.
Mihelyt felfedezte, hogy mi mindent lehet csinálni a műhelyembe, már kapkodta ki az eszközöket a zsebekből.
Nagyon segítőkész volt, hogy adogatta a munkámhoz az eszközöket.
Aztán átmentünk az iskolámba ahol a kézműves óráimat tartom. Nagyon kíváncsi volt a szövött, varrt, batikolt dolgaimra.
Nagyon élvezte az új tárgyak adta játék lehetőséget, mint ez a madzag szövött hinta.
Mikor haza kellett volna indulni, egyszerűen eltűnt.
Végül kénytelen volt hazajönni velem.
Itt a vége, az ajtót csukjuk be végre.
1 megjegyzés:
Nagyon jó!!! Szuper volt ez a kis történet! És milyen aranyos pillanatokat fényképeztél le! Néha elfelejtem, hogy ezek nem élő babák, hanem műanyagok... Imádnivaló!
Megjegyzés küldése