Babakaland

Mese mese mátka...
Szilva Irma bement a varró szobába és talált egy joghurtos poharat. A felirat alapján kókuszos.
- Mmmm... ez biztos nagyon finom. De itt nekem valami nem stimmel! Ki ez az alak a joghurtomba?

Irma kibontotta a joghurtot és nagyon meglepődött, hogy bontatlan a csomagolás. Hát hogy került ez bele?
- Te meg mit keresel itt?-kérdezte Irma
- Szia, Karcsi vagyok joghurt baba.
- Te is? Az jó mert nem leszek egyedül.

 - Segítsek neked kijönni? Várj hozok valamit amire rá állhatok, mert így nem érlek el.
Szilva Irma összehajtogatott egy darab rongyot és azt tette a pohár mellé. Rá mászott majd felkapaszkodott a pohár szájára és nyújtotta kezét Karcsinak.

Karcsi belekapaszkodott és Irma nagy lendülettel kirántotta őt. Rázuhantak a rongyra. Karcsi meg Irmára.
- Szállj le rólam! Nehéz vagy!-panaszkodott a kislány

 - Gyere mászunk le, had mutassalak be a nagyközönségnek.
- Jó, jó, de olyan nehéz lemászni innen. -panaszolta Karcsi

- Na jó akkor mutatkozzunk be egymásnak, mert csak úgy tudlak bemutatni másoknak. Én Szilva Irma vagyok a szilva illatú lány. Bár Nagyon Anya nem ismeri fel az illatomat. És te? A dobozon kókusz volt.
- Igen, kókusz, mert az én nevem Kókusz Karcsi. Felismered az én illatomat?
- Ne szemtelenkedj! A lányok nem szagolgatják a fiúkat. De te tényleg kókusz vagy.
 És ezzel kezet fogtak.

-Mélyen tisztelt nagyközönség! Bemutatom nektek Kókusz Karcsit.

- Gyere! Bemutatom Nagyon Anya műhelyét. Ez itt egy varrógép és éppen varr.
- Azt látom. De mit varr?
- Úgy tudom fekvőhely lesz nekünk. Ez egy mózeskosár alja.

 Pár perc múlva:
- Aszta már kész is van! - ámuldozott Karcsi
- Aham. Nagyon Anyu hamar kész van ha nagyon akar valamit.
- Ez lehet az enyém? -kérdezte Karcsi
- Jaj te buta, el tudod képzelni, hogy egy lány gombás ágyba alszik? Ez a Tied.

- Ez klassz, de így kényelmetlen. Kaphatnék párnát meg takarót Nagyon Anyu?
- 5 perc kicsikém.
- Uhh, ez így már tényleg lakható.

- Akkor le is fekszem  próbaként.

Karcsinak olyan kényelmes volt az ágy, hogy rögtön elaludt.

- Hé Karcsi ne aludjál! Ez nem ér! Nekem nincs még ágyam se!- bömböl Irma

- Jó, jó, de én most mit csináljak? - ült fel a fiú - Ide nem férsz el mert kicsi a hely.
- Akkor én most hol alszok. -hüppögött tovább Irma
- Te miért nem kéred meg Nagyon Anyut, hogy készítsen neked is egyet? Kérhetnél valami nőcis színbe, úgy tudom a csajok erre buknak.
Irma megtette a rendelését.

Fél óra múlva Nagyon Anyu letette Irma elé a mózeskosarat.
- Köszönöm Nagyon Anyu! Ez nagyon szép!
- Na kislány panasz nincs, feküdj be a helyedre.

- Uhh, de nehéz egyedül bemászni.

 - Na hát, akkor most már mind a ketten aludhatunk. -mondta Karcsi

- Szép álmokat Karcsi! Örülök, hogy ide jöttél hozzánk.
- Annak én is.Jó alvást.

 És a srácok szépen elaludtak.

- Sziasztok! Van nekem is hely?

- Ez meg ki???

Vége. Vége??