Shirley egy lakás desinggel foglalkozott. Nem rég keresték, hogy egy új ház berendezését tervezze meg. Bár közölték vele, hogy az alkotás a lakók ügye, gondolta egy kis bemutatkozó munka csak nem árt meg a kapcsolatnak. Ezért a műhelybe ment, ahol meglepetésére ott volt a beszállítós Roger fiú.
- Helló, meghoztad a kanapé elemeit? - kérdezte Shirley
- Helló, amint láthatod itt van minden darabja ahogy kérted.
- Remek ennek örülök. És az anyag? - kérdezte a lány.
- Jelenleg most ez a világos szürke volt raktáron amivel szolgálni tudtak.
- Ó, ez egész jó! Semleges szín szinte mindenhez megy.
- Akkor minden oké? - kérdezte a fiú
- Igen. Esetleg segíthetnél összeállítani. Elég hosszadalmas munka lesz.
- Oké szívesen segítek. - mondta a fiú.
Kezdetben Shirley ellenőrizte a kanapé elemeit. Két fekvő felület, háttámla, egy rövid és egy hosszú valamint a karfák. És persze a matracok.
Az ellenőrzés után, elkezdtek minden elemet lekárpitozni. Roger segített szabni a lánynak.
Elkezdték bevonni az elemeket. Először az egyik ülő résszel kezdték. A sarkokat különös figyelemmel, készítette el Shirley.
Majd jött a másik ülő rész, aminek nehezített részét, a karfa mélyedést külön el kellett dolgozni. és csak utána mehetett rá a kárpit.
Eztán jött a háttámla.
Utána a két karfa.
- Megkaphatnám az ollót? - kérte a fiút Shirley - Le kell vágnom egy csíkot a karfa széléhez.
Roger odaadta a kért ollót és segített felhelyezni a csíkot a karfára.
Mikor minden elemet bevontak, összerakták az ágyrészeket.
Ráhelyezték a matracokat és kipróbálták.
- Azt hiszem kényelmes lesz ez a kanapé.
- Nekem már most kényelmes. - mondta Rogger
- Ó ti férfiak mindig megtaláljátok a kényelmeteket. - évődött a lány.
- De menjünk. Fejezzük be. Hoznád a matracokat? - kérte a fiút Shirley.
A matracok aljára rákerült egy vékony lemez, ami be volt négyzet hálózva és kifúrva. Majd ezzel együtt lett lekárpitozva.
Majd rögzítették díszvarrással a matracot.
Mikor ezzel megvoltak, átmentek a varró szobába a párnákat elkészíteni.
Mikor elkészültek a párnákkal, felhelyezték a matracokat és a párnákat is a helyükre tették.
Rogger egyből kipróbálta.
- Na kényelmes? - kérdezte Shirley. És észre sem vette hogy a fiú combjára tette a kezét.
- Nekem igen. És neked? - kérdezett vissza a fiú
- Esetleg ha helyet hagynál.
Roger elvette a lábát, hogy a lány is leülhessen.
- Hát ez kényelmes. Csak alacsony.
- Szerintem is. Talán felszerelhetünk rá lábakat. Mindjárt készítek egy pár lábat. - ajánlotta Roger.
A lábak elkészültével, felborították az ágyakat és Roger rögzítette a lábakat a helyükre, amit Shirley adogatott neki.
Miután ezzel is kész lettek, újból összerakták az ágyat.
- Huh! Ezzel készen lettünk. - bontotta ki a haját Shirley.
- Készen. És most akkor mi következik? - kérdezte a fiú.
- Háááát.....
Roger meglepetésére nyakába kapta a lányt.
- Hm. Mire véljem ezt? - kérdezte a lányt, miközben magához ölelte.
- Figyeltelek ám, hogy milyen szemekkel néztél időnként rám? - nézett kacéran Shirley Roger szemébe.
- Nos, és milyen szemekkel néztem rád? - évődött a Roger.
- Hát olyan.
- Milyen az az olyan?
- Nem is tudom, de azt igen hogy mostantól nem eresztelek.
- Nem probléma kislány én már rég nem engedlek el.
----------------------------------------o-------------------------------------
Íme a sarok kanapé. Az ágy direkt nincs összeragasztva, hogy könnyebben tudjam pakolni. Ha kell.
