2012. június 30., szombat

Anyag válogatás

Nem tudom ki hogy van vele... Én úgy, ha nagyon tetszik egy anyag akkor is megveszem, ha épp nem tudom mi készülne belőle. Így aztán jóskánt összegyűlt némi anyag a szekrényben, dobozban, fiókban. Lassan, azt vettem észre, hogy nincs helyem. Részint mert az anyagok csak gyűltek, más részint nincs egy árva polcom se. Ugyanis ebbe a jól bebetonozott panelba se fúrónk, se ember aki falnak feszülve lyukassá tudná tenni, az nincs. Így aztán kitaláltam, ha polc nincs ahova dobozokat lehet rakni, akkor lesz szatyor, ami azokból az anyagokból készül amikre nem terveztem semmit. Aztán majd szépen felakasztom őket és abba tárolok. Bele is vágtam a hasznosításba. Midőn a negyediket varrtam drága párom megkérdezte, mégis hová akasztom őket? Női logikámba csak az alkotás fért meg, azt hogy az akasztókhoz is falat kell fúrni... Na mindegy. Kis tároló szatyik elkészültek immár kevesebb káosszal számolhatok.








2012. június 20., szerda

Végre varrunk!

Hazajött a varrógépem. Rögtön neki is álltam a pedálnyomásnak. Szerencsére már napok óta ki volt szabva a varrnivaló. Így hamar összeütöttük a bögrét. Ebből inni nem lehet. Bár ki tudja, én még nem próbáltam. Legfeljebb alulról kortyoljuk a cseppfolyóst. :) 
Mit tároljunk benne? 
Valójában ez névnapi ajándék. A Bögrét meg a Varrogató honlapjáról csempésztem.






2012. június 10., vasárnap

Képek fiúknak

Hát igen festeni nem csak lányoknak lehet. Mivel korunk béli unokatesók csak fiuk, épp most lesznek névnaposok. És ugye bárt nem kell az 1000. játékhoz a + 1. Így aztán minkét fiúcska kap egy-egy tekercs vásznat, kedvenc színűkkel és állatkájukkal. Érdekes, hogy állatot rajzolni nekem nehezebb, pedig ránézésre sokkal kevesebb vonalból ki lehet hozni őket. Na de, ha valaki babás annak már az ember fazonok jobban kézre állnak. Lassan elfogynak a festő vásznaim is. Legközelebb majd kisebbet veszek, mert A3-as méretett befesteni nem leány álom. De a látvány azért kárpótol.



Varrógép a szervizbe. Talán a jövőhéten már tudok vele varrni. Rám férne. Tele vagyok tervekkel.

2012. június 5., kedd

Nosztalgia III.

Kezdek kiakadni a varrógéptelenségen. Sóvárgok egy gépi öltésért,  pedálnyomásért. Így most megint másik tollával ékeskedem. De ez egy érdekes toll lesz. Édesanyámnak volt egy keresztapukája, vidám jólelkű férfi volt. Én is ismertem, szerettem lejártam műhelyébe műhely titkokat kilesni. Márton bácsi igazi bútorasztalos volt saját műhellyel. Mivel neki nem született lánya, így anyámon élte ki ama tevékenységet, ami a kislányok játékhalmazát növelte. Történetesen baba bútort készített. Olyan jó minőségbe készült, hogy sem anyám, sem én nem tettük tönkre, pedig nem keveset játszottunk vele. És most jön a 3. generáció aki kézbe veszi. De lássuk a medvét.






2012. június 1., péntek

Műalkotó lánykám

Veszett festék és szín maszatolásomat lánykám megirigyelte. Elkunyerálta a minőségi cuccaimat. Be kell valljam nem is sajnálom, mert azzal még ő is sokkal jobb munkát végez mint egy szimpla vízfestékkel. Igaz neki még a teljesen kuty-muty a művészete, de ha belegondolok, hogy miféle ecset csapásokat szoktak képzőművészeti alkotásként feltüntetni, akkor azt mondom, az övé sem áll messze a képzőművészettől. Egyenlőre még szüreális szín használata van. Már sokkal jobb a szín érzékenysége mint régen, mert akkor össze keverte az összes létező színt és végül fekete lett minden. De hát bemutatom a műt. Aztán azt is hogy mi inspirálta.

Adva volt egy macska. Lerajzoltam nagyba. Lerajzoltam kicsibe. Az ő macskája hihetetlenül színes lett. A zöld és fekete a füle, ciklámen a szeme. A többi része elég színes- cirmosra sikeredett. Az én macskám egy régebbi műalkotása mellé került.





Ami pedig nagyon motiválta a leányzót az, amit ma adtam neki ajándékba a szobája falára. Bevallom eddig ez a legjobb, amit festettem. Ez valami kitűző képe. Igaz nem 3 centis a kép rajza. :)