2012. november 30., péntek

Zokni bemutató

Nem tudom nem megmutatni. Az idei két csoportom mindenáron akart zoknilényt készíteni. Engedve a kérésnek, lévén, hogy tele voltam tömőanyaggal, megszülettek az új zoknisok. Ám míg tavaly egy fazont választottunk, idén mindenki olyat készített, ami tetszett. Így igen vegyes társaság jött létre. Ím hol az a pár darab ami már elkészült.








Az egyiket viszont én csináltam. Vajon melyiket?

2012. november 29., csütörtök

Paraszt szekrény.

Nem meséltem, de mikor elmentem Mónihoz a babákért akkor láttam élőbe is az ő szekrényét. Eredetibe nézve sokkal jobb volt. (pláne mert megfogdoshattam) Ez motivált végül arra, hogy ne csak viziónáljak a baba bútorokról, hanem tervből gyakorlatot tegyek. Csak hát az akadály az alapanyagba van, meg a hozzá való műhelybe. Mígnem tök véletlenül találtam egy úgynevezett habkartont. Ez újdonság volt nekem a papírboltba, ahová évente jó ha 2x beteszem a lábamat. A habkarton nem más mint hungarocell vékony műanyag fóliával a két oldalán, többféle vastagságba. Sniccerrel könnyű váni, ragasztó pisztollyal ragasztani, lehet papírral, tapétával bevonni. 
És itt most rátérhetek végre a szekrényre. 
 
Kvázi rajz után gondosan ki kellett számolnom a méreteket, miből, mennyi mi hová való lesz.


Majd össze is kellett raknom, hogy jól passzol e minden. Ebbe segített fejetlen test.


Amint látható egy két ajtós egy fiókos szekrényke készül. Fantatszikus volt látni, hogy a fenti képen semmi ragasztó sem támasztó nem volt még is megállt ahogy összeraktam. Nagyon beleszerelmesedtem ebbe a habkartonba. Aztán előszedtük a ragasztó pisztolyt és nekiálltunk összerakni. Eleinte attól féltem, hogy a kifolyt ragasztó domború mintát eredményez, de valójában alig akadt ilyen, mivel a vágott széleknél a hungarocell a nyomástó belapult. Vagyis nagyon jól lehetett ragasztani. Igaz nem is vastagon folyattam a ragasztót. Fiókkal kezdtünk.



 
Fejetlen testnek annyira tetszett a szekrényke, hogy be is költözött és itt várta meg, míg kiszabom a tapétát méretre. De végül is úgy döntött segít nekem, mert úgy gyorsabban haladunk.



Végül segített simítani  a tapétát. Itt megsúgom Legelsőnek az ajtókat tapétáztam és mielőtt a fiók elválasztó polcát alul leragasztottam volna és a szekrény tetejét, fogpiszkálóval szúrtam bele a helyére a szekrényajtót. Igazi nyikorgós ajtó lett.


Ez már a vég kifejlett. Akasztó rúd felhelyezése, fiók a helyére. A fogantyúk süthető gyurmából készültek és szöggel vannak rögzítve amit belesütöttem a gyurmába. (Maga a szekrény 3 napig készült. Ezért más a fényhatás a fotóknak.)


Fejetlen test úgy elfáradt a végére, hogy teljesen kinyúlt. De legalább a szekrény kész. :)
Bevallom oda vagyok érte.



2012. november 27., kedd

Retro

Nemrég házkutatást tartottam a saját portámon, mert nem tudtam miféle anyagok vannak eldugva "ládák" mélyén. Ezekben a kutakodásokban az a jó, hogy az ember folyton talál valami elfelejtett dolgot aminek újból örülni tud. El is neveztem újra hasznosított örömnek. Eme kutakodásom eredményeként ráleltem egy jó régi csipke ruhára, amit itt-ott megevett az enyészet. (nem nálam enyésződött) Az ilyen csipkéket babaruhák alsó szoknyájának szoktak elmenni. Ám... Fejetlen Test ruha nélkül bóklászik a lakásba. És be kell valljam rettentő sokat segít a mostanában. Erről majd másik fejezetbe írok, hogy miben. Lényeg az, hogy ruha nélkül maradt. Nem mind ha nem lennének az ő méretébe ruhák. Így döntöttem, kapott tőlem egy hófehér csipke ruhácskát. Igazi 80-as korabeli nyári ruha sikeredett belőle. Elöl V alakban mélyen szabott.  (Valahogy elnéztem az évszakokat) Kapott hozzá cukor gyöngyből fűzött hosszú nyakláncot meg egy karkötőt. Hogy legyen valami színfoltja. A ruha annyira tetszik, hogy én is hordanám. (na ekkora fogyókúrát viszont nem vállalok be)



2012. november 23., péntek

Horgolt huhogók

Ez találtam: http://www.ravelry.com/patterns/library/owl-obsession Hát olyan édes hogy meg kell zabálni. Én meg csak ülök bambán, mert nem fog a kezembe a horgoló tű. Pedig hogy megkötném. Ezeket a táskákat meg kifejezetten hordanám is. http://www.ravelry.com/patterns/library/owl-toteem 



Nincs kedve valakinek megcsinálni?



2012. november 22., csütörtök

Fejetlen test történetei

Született egy test. Fejetlenül. Fejveszetten.


Szegény Test magába roskadva ült, de gondolkozni nem tudott, hisz nem volt mivel.


Becsavarta magát egy pólyába, hogy ne legyen olyan esetlen. Ám Test érezte hiányosságát, így keresésre indult, hátha talál valamit a nyakára. Lelt is egy fehér gömböt, de hiába tette fejére nem volt neki szeme szája, nem látott ki a világba.



Tovább kereset, míg végül rálelt egy dobozra. Belematatott. Uram atyám! Csupa testetlen fej.


Kereset hát egy tükröt. Oda huzigálta a dobozt maga mellé és próbálni kezdet.



Az első keze ügyébe eső fej nehézkes volt. Ám mégsem ez volt a baja. Ez a fej bár testetlen, nyaka az volt neki tömören. Hát nem akarta nyakára kötni, így jött a következő.


Hoppá ez a fej nem passzol a bőrszínéhez. Pedig milyen kedves gombóc a nyakán.


Ajjaj... ezt a vaskos nyakú nagy fejet sem neki találták ki. Leszakad a válla tőle.


Találtunk egy könnyűt, puhát, akár egy álom. Hát aludni tud ez a fej. De melyik oldalán??


Hopp ez a fej összement, de az orra nem. Csak náthás ne legyen. Elég laposnak is tűnik hátul is.


Ó, csak egy fejmérettel nagyobb kéne. És hol van ennek is a hátulja?


Végre egy kedves arc, még ha oly maszatos is. De a hátul lévő szem zavarta öt a nézésbe.


Test bárhogy próbált nem talált megfelelő fejet magának. Bánatába beleült a vitrinbe. MH Cleó megirigyelte múmia kötéses ruháját és mellé ült. Fejetlen Test meg rádőlt vigasztalódni. De lám itt egy fejhez két test tartozik. Sziámi lett belőle.


Vége? Én nem tudom, talán a mesélő...jahh biztos sokat ittam. Vizet.

2012. november 19., hétfő

Articsóka koszorú

Hol az idő? Ha jól számolom, jövő héttől kezdődik a vissza számlálás. Az adventé. Mivel közelegnek az ünnepek, hát járjuk is szorgalmasan a boltokat. Így kerültem IKEA-ba. Aztán nagyon megtetszett ott egy gyertya. Hófehér. Saját lángocskával. Mert ez bizony nem viasz gyertya. Mondhatnánk azt is egy égős elemlámpa. Hangulat világításnak egész jó. Azon kívül, hogy elemet fogyaszt, teljesen gyermek barát és nincs tűz a lakásba. Ám... Művi kialakítása miatt fejtörést okozott, hogy miféle alapra tegyem rá. Ráadásul tartója sincs. Végül tartó gyanánt kapott egy hungarocell alapot amiből kivájtam a gyertyák helyét. És itt kezdődött a fejtörés. Hogyan tovább. Végül eszembe jutott egy textiles megoldás amit még sosem csináltam, mert nem az én ízlésem, de maga a technika izgatta mindig is a fantáziámat. És ez az articsóka technika. Amikor négyzeteket negyedes háromszögbe hajtunk és a vágott széleknél fogva gombostűvel hungarocell alapba tűzzük. Mivel a 100%-os articsókát nem szeretem elég vegyes kidolgozást kapott a koszorú. De egy biztos. Nincs rajta varrás. És majd 150 db gombostűt evett meg a koszorúm. Először a felső sima réteg került fel. A külső szélén feszes, a belső szabálytalanul ráncolódik. A külső szélére alulra széles szatén szalagot kapott takarni a koszorú fehérségét. Majd jöttek az articsókák. Ezeknek a vágott szélét zsinórral vagy szalaggal takartam el. A gyertyák helyét X alakba bevágta, végül mindenféle maradék szalagokkal díszítettem.
A lámpákat ki lehet venni, mert az aljukon van a kapcsoló.




2012. november 16., péntek

Hazatérés

Eljött az idő. Szóltak nekem, hogy lejár a lánykám plasztikai műtétjének lábadozási ideje. Irtó kíváncsi lettem rá, így szélvész gyorsan mentem a "klinikára". A "doktornő" als. Móni már várt és büszkén mutatta be legújabb munkájának eredményét. Ami lenyűgöző hatást keltett bennem, lévén hogy a plasztikázás követő ízületek fantasztikus mozgékonysággal bírtak a régi állapotokhoz képes. A "cégtől" új ruhákat is kaptunk. Egyet rendelésre, főként egy matyómintás nadrág és egy céges logóval ellátott pólót kértünk. Ám a "doktornő" nagylelkűségét bizonyítandón, még más ruhanemükkel is ékeskedhetünk egy kötött színátmenetes pulcsival és egy piros madaras pólót. Hálánk jeléül mi sem üres kézzel érkeztünk, lévén, hogy nagyon szívünkbe zártuk a "doktornőt". :)





Léányzó hazatérésére, már mások is vártak. Főleg az  egész vitrines banda. Ki is ugrottak üdvözölni a hazatérőt. Pullip obitsu Kaella viszont nagyon leste a hatást a fiukon vajon mit szolnak hozzá. Aztán felkértem, hogy álljon modellt hogy megnézhessük a részleteket. Jól látható a térd és könyök ízület plusz egy darabból áll. A testeken lévő különbség nem csak formai, hanem anyagi is. Az obitsu test és mellrésze gumi, ami azért jó, mert felhúzott térdeknél a has összenyomódik, hogy elférjen a két láb egymás mellett és ne terpeszbe. Végül Kaella elbúcsúzott régi testétől. (sajnos a fényképen nem igazán látni meg a részleteket a testen, az alsó az obitsu)









És itt egy új fejezet kezdődhet. Aminek a címe lehetne a test halála, vagy fejetlenül a világban. Így aztán felteszünk egy hirdetést: 
Test keresi fejét. 
Hoppá, halloween már elmúlt.