2015. május 25., hétfő

Piknik

Megkezdődtek a kerti és szabadtéri piknikezések. Pechemre pont akkor írom, mikor odakint esik.
Megint Froggy. De magyar változatban. Hogy miért? No ezen szoktam röhigcsélni magamban, hogy megnézem a videót, majd napok múlva nekiállok megcsinálni, és minő pech vagy szerencse, avagy kreativitás képesség, de nem ugyan olyan. Kezdjük azon, hogy nincsenek olyan mintás papírjaim, mint neki. Igaz nyomtattam párat, de szívrohamot kapok a festék fogyasztásától, plusz mivel nincs nyomtatóm, pénzbe kerül, nem kevésbe. Ezért festéssel pótoltam. Aztán bizonyos dolgokhoz olyan eszközök kellenek, ami a háztartásba nincs, tehát lejmoljuk. Vicc az egészbe, hogy csak 5 percre kell. (nejlon forrasztó) Továbbá sirám a hulladék osztályunk más formai megnyilvánulásának.

No kérem ím hol a szabadtéri asztal foglalás. Vagy inkább pad foglalás. Imádom! Azt is megmondom miért. Tökéletes tartása van így nem dől fel. Akkor sem ha ügyködsz rajta. Nem borul, amit beállítottál rajta az megmarad. Köszönhető ez az asztal lábazatának.



A flekken sütő, ami nem maradhat ki egy grill party-n. 



És az elmaradhatatlanul sok szemét miatt került egy kuka is.


Van aki rendet rak no lám.


A szabadtéri program szentháromság kellékei. A többit vinni kell.


És lőn, hozta a lányom. Sztori nélkül csak a játéknak élve. Imádja ezeket. 



A zabpelyhes reggelizők, kiválóan megfelelnek a flekken kajáinak. Ha színbe is olyat akarunk mint a valóság csak le kell festeni. Nálunk ez kimaradt, mert folyton megesszük.


Csomagoltam némi zabpehely szendvicset. Sajnos pont nem látszik a kosárka tartalma.







2015. május 21., csütörtök

Egy szülés története

Steffi pocija nagyra nőtt már. Ideje felkeresni a magán klinikát, hiszen doktornőjével megbeszélték, nem normális szülés lesz. Steffi nem nagyon bánkódott ezen, mert legalább jajgatnia nem kell a fájdalomtól.
Felkereste hát a magánklinikát.
- Jó címen vagyunk? Nagyon nem úgy nézz ki mint egy kórház. -nézett körbe a megadott címre érkezve.
És valóban a magánklinika egy kastély küllemű építmény volt. 
- Na jó, hát akkor lássuk mi van a kapun belül.



A doktornő már várt rá. Bekísérte a szobájába.


-Parancsoljon hölgyem. Ez lesz a szobája. Csomagoljon ki, aztán tartunk egy kis vizsgálatot és megbeszéljük hogyan tovább.


- Saját hálóinget hoztam, remélem nem gond. Gondoltam sokkal otthonosabb. Tudja nem szeretem a hátul nyitott kórházi viseletet. Attól nagyon meztelennek érzem magamat.- mondta Steffi,
- Semmi gond asszonyom, a klinika az ön kényelmét szolgálja. -így a doktornő


- Hoppá Doktornő kérem! Nyilván nem az ön feladata lenne de segítene levenni a cipőmet?
- Hát persze!- Ezzel lehajolt a doktornő hogy levegye a kismama lábáról a cipőt.


- Na, akkor nézzük azt a pocit. Hogy van benne a picike.
- Remélem minden rendben van vele doktornő. Aggódom egy kicsit a szülés miatt. - nézett bátorítást várva a doktornőre Sterffi


- Semmi gondot nem tapasztalok. - mondta a doktornő - Így maradunk az eredeti tervnél. Holnap délelőtt műtőbe visszük és délre már meg is lesz a baba.
- Köszönöm a figyelmét doktornő!


Steffi nehezen aludt el este. Izgatott volt a műtét miatt és már azt is alig várta, hogy a picit kézbe tartsa.


Másnap reggel korán kelt. Megreggelizett, bár nem sok falat ment le a torkán. Reggeli vizitnél még meglátogatta a doktornő, még egyszer elmondta mi fog történni a műtétnél.
Steffi altatásba kérte a műtétet, mert nem szeretne vért látni.


Mire délre Steffi felébredt, ott állt mellette a doktornő a picivel.
- Gratulálok anyuka! Kislánya lett. Mi lesz a neve?
- Ó, még nem is gondolkoztam ezen, nem beszéltem róla erről senkinek. Talán a kis Steffike megfelel. Végül is anyja lánya. - mondta boldogan az anyuka.


Kis Steffike nyöszörögni kezdett a doktornő kezében.


- Megfoghatom a babámat doktornő?
- Hát hogyne! Meg fog nyugodni az ön közelségétől. - ezzel a doktornő a kismama mellé fektette a picit. 
- Most magukra hagyom magukat. Ismerkedjenek. Ha bármi kérdés felmerülne csak csengessen.



Majd a doktornő odavitte az ágy mellé a kisbaba ágyát is.
- Ha elfáradt, vagy elalszik a baba ide rakja be kérem a balesetek elkerülése véget.
- Köszönöm. - köszönte meg Steffi.


Kis idő múlva a baba el is aludt, így bekerült a kiságyba. Steffi le sem bírta venni róla a szemét. Milyen kis apró- gondolta. Nehéz volt elképzelnie, hogy ez a baba mégis elfért benne.


Délután meg is érkezett Steffi egyetlen rokona látogatóba.
- Szia Kicsikém!- köszöntötte a Nagyi - Hát hogy van az én kis unokám? Milyen anyukának lenni édesem?
- Nagyi! És neked milyen dédinek lenni? - nevetett vissza rá Steffí


- Jaj kicsim nagyon izgatott voltam ám! Had nézzem azt a pöttömkét! Nagyon izgultam ám, hogy ne legyen baj. Tudod annak idején mikor én szültem anyádat, egy virágos melegház kellős közepén hoztam világra. Ott nem volt orvos se bába. Nem is tudom mi lett volna velem, ha ott baj történik. Tudod azok még háborús idők voltak. Milyen jó hogy ilyen sokat fejlődött a világ, és feltalálták az ultrahangot, hogy egy rövid köldökzsinórt fel tudnak fedezni vele és a bajt megoldani.
- Ó mamikám én nagyon örülök, hogy ilyen felvilágosult nagyim van mint Te! - érzelgősködött Steffi


- Na hagy vegyem már kézbe dédunokámat! Hát ki gondolta volna, hogy ezt is megérem!


Közbe eljött a délutáni vizit ideje.
- Mivel semmi komplikáció nem lépet fel sem a picinél és sem önnél anyuka, ezért akár holnap is haza mehet. -közölte velük a doktornő


- Nagyon kedves öntől doktornő. -köszönte meg Steffi
- Ó kedveském! Nagyon örülök, hogy tudott segíteni az unokámon. Isten fizesse meg magának Doktornő.


Két nap múlva a kis család hazamehetett. Dédi jött segíteni, hazavinni a cuccokat. Hiszen Steffi nem emelhet a műtét miatt. Bár egy anyukának nehéz megtiltani, hogy gyermekét ne emelje föl, ne ölelje magához.




- Még egyszer köszönjük a segítséget doktornő! -köszöntek el az orvostól
- Minden jót maguknak is! A kontrollra még vissza várom. Viszont látásra!



2015. május 20., szerda

Magán klinika

Kezdjük ott, hogy Bambuc pont akkor beszélt a pocis babákról, mikor én is hajkurásztam őket. A vicc az egészbe az, hogy mikor feltettem a blogra, hol található meg nettes megrendelésként, pár napra rá el is fogyott, mielőtt lépni akartam. Végül is sikerült hozzá jutni. Bemutatni már nem kell.



Aztán itt van továbbá Froggy videói, amiből megint alkotnom kellett. Persze a leányzóm kifogásolja, hogy nem pont olyan amilyen. Naná! Fent tartom a változtatás jogát. Amúgy a belinkelt videót nézzétek meg. Dobtam egy hátast a szobájuktól. Na erről csak álmodni lehet.

No itt a videóból kicsent kép, ami alapja az én klinikámnak.


A magyaros csempe változat, ami elég karakteres.


A szoba egy ágyas, mert a másik oldalára kapott egy hegyekre néző ablakot, egy lehajthatós asztalt székkel.


 Az asztal "lábazata". Mivel mappába van ez is kellett az összecsukhatóság.



Kilátás a világra.

A monitor, amit egy reklámújságból vágtam ki, és mivel nem volt görbém, hát rajzoltam rá.


A függöny ami eltakar. Mit is?


Így nézz ki, ha összecsukom.


A szék, elég kórházas hatású. Hatalmas küzdelem volt. Mivel sem a szék fóliáját, sem a lábazatra tekert fém ragasztó szalagra, nem tapadt a ragasztópisztoly. Pontosabban simán lejött, így trükköznöm kellett. A ragasztó alatt be van irdalva a felület hogy kapaszkodjon valamibe.


A mappa jó lett, az ágy úgyszintén, csak fix.


Amúgy elkezdtem hulladékgyűjtő tevékenységemet ezekre az újra hasznos berendezésekre. Hát meg kell mondjam, még szemétből is kevés a választék ebben az országban. Mindennek más a formája. Pl.: mostanság keresek olyan flakont amiből pici lámpát lehetne összerakni, tehát hogy az üveg szája háromszög.

2015. május 14., csütörtök

Tavaszi nagytakarítás.

Hát ha az ember beteg, elvileg pihennie kell. Elvileg meg hirtelen rájön, ha már otthon van akkor az elmaradt dolgokra most időt szánunk. És lőn. Belevetettük magunkat a tavaszi nagytakarításba. Mivel csak két vitrinem van és az is tele a a saját készítésű babáimmal, így a gyűjteményem a szabad por útján álltak. Ideje volt egy nagy kollektív fürdetésnek és a nagymosásnak.
Hát nem gondoltam volna, hogy megannyi babát milyen nehéz levetkőztetni. Aztán egybegyűjtve a tömeget úgy néznek ki mint egy android temető a filmekből.



Itt már a fürdőkádas temető. Jaj nekem, hogy fogok én ezzel végezni???


Hajmosás rémálma.


 És a folytatás, hogy az összes gubancos hajat kifésülve, beállítva kitegyük szárítani.


Hopp egy malőr. Hunter haja nem bírta a hajmosást, így megkopott kissé. Ez ugyanis bársony por. Majd átfésüljük a másik oldalra. Amúgy többek haja is hullik. Másokat meg át formáztam.


Itt már katonás sorrendben. Pucéran. Következő felvonásként a ruhák lesznek  kimosva.


Hát álmomba sem gondoltam volna milyen melós ezt megcsinálni. Úgy hogy a ruhamosás után majd el szöszmötölök az öltöztetéssel.