2014. április 29., kedd

50-es lévek

Sindy baba végre nem meztelen. Mivel nagyon karcsú, eleve adta magát az körszoknyás ruha, amiket az 50-es évekbe hordtak. Igaz azoknak volt alsó szoknyájuk is a bőségnövelés véget, de ezt most kihagytam. Be kell valljam jól megszenvedtem a mini szűkítőkkel. Még nem tökéletes a minta, mivel a valóságban a régi barbim testéről vettem a mintát és az meg nagyobb. Mellbe is ezért nem simul rá annyira a felsőrész.
Amúgy sikerült kibogozni a haját. Megmostam, újra fésültem, bebogoztam, így még a lokniját is visszanyerte.


2014. április 24., csütörtök

Két legyet egy csapásra

Végre egy kis szerencsém van. Már jó rég óta babákat üldözök, és eddig semmi sem akadt a hálómba. Illetve akadt, csak lyukas volt a háló, így mind kipotyogott. De most találtam két új szerzeményt ami még nincs a gyűjteményembe. Nem vagyok Barbie gyűjtő, de egy hozzá hasonló babát Sindy márka alatt beszereztem. Igaz jobban örültem volna egy régebbinek, de az ember ne legyen nagyon válogatós. Először nem igazán tudtam eldönteni új arcvonásokat látok e mert nagyon hasonlított a Steffi babára, de végül az eladó volt olyan kedves, hogy lefotózta a két babát egymás mellett, úgy már látszott a különbség. Be kell valljam jó karcsú egy baba. Viszont egy dolgot nem szeretek ez a behajlított kéz. A baba nagyon jó állapotban van. A teste műanyag, de gumis lába van neki. A haja az viszont érdekesen van megcsinálva. A saját hajával van megkötve két loknis tincs. Ki sem leget bontani de nem is lehet egykönnyen fésülgetni. Összességében szép a baba. Nemsokára ruhát szabunk rá. A dereka adta az ötletet, de még nem árulom el milyen lesz.



  
A másik az egy teljesen más vékonyság. Hi glamm fashion doll Nicole. Magyarul hosszú lábú baba. Hát a férfiak szeretik a hosszú combokat, de ezt... Egyszerre groteszk és bájos ez a baba. Mindene olyan vékonyka, még a feje is. Egy jó fejjel magasabb egy átlagos barbinál. Pont ez benne a jó. Gyújteményem különleges darabja lehet ő is.


2014. április 19., szombat

Locs-pocs

Ez nem a gyerekek kedvenc meséje, hanem a Húsvéti locsolkodás. Kívánok minden kedves Blog olvasónak

KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET

A locsolóktól nem kell óvakodni, de a hagyományos nyakon öntést kihagynám. Amúgy van egy szép emlékem egy régebbi locsolkodásról. A szentendrei skanzenba a bejáratnál állt egy idős férfi. Lába előtt vödör víz, kezébe egy zöld ág. Nem maradt meglocsolatlan látogató nő és lány. Belemártotta a vödörbe az ágat és azt rázta meg a fejünk felett. Ennek emléke jó rég óta kísér olyan kifinomult dolog volt ez.


2014. április 16., szerda

Szabadidő

Van még egyáltalán szabadidőm? Egy szabadidő ruhát megvarrni még van. Persze kizárólag csak picibe. Már régen terveztem, hogy egy igazi szabadidőnek kinéző ruha halmazt alkotok. Mivel nem akadt a kezembe egy jó színkombináció a hasonló anyagokból, elég világos lett minden. Fehér és rózsaszín. Ez a két szín volt ugyan abból az anyagból. Hát mit mondjak nem repestem az örömtől, mivel a rózsaszín nem az én színem. Már csak a babát kellett kiválasztani hozzá. Zapf babára esett a választás, mert ő elég hálás méret, se nem kicsi, se nem nagy. Így kapott egy fehér gatyót rózsaszín derékkal és oldal betéttel, és a felsője rózsaszín, fehér díszítésekkel. Egyetlen bajom van csak, hogy ilyen picibe nincs nyitható húzózár, és a közeljövőbe is alig hiszem, hogy venni fogok. Így most záródás nélkül mutatom be, majd ha találtam bevarrom utólag.


Kapott még egy trikót is, de azt elszúrtam. Mivel bebújós, nagy a nyakkivágása. Majd csinálunk egy jobbat


2014. április 13., vasárnap

Fél órás

Mármint a munka. Kivág, levarr, letűz, ráncol, összevarr, gombol. Ennyi művelet egy picike anyagon. A felső kötött pulcsi anyag, kíváló rugalmassággal. Hozzá jött egy gyönyörű nyármintás virágos tűzpiros szoknyácska. Mivel a szoknya piros azért tűztem pirossal a felsőt is. És egy kis színfolt, a nyakkivágás közepébe a szoknya anyagából pici virág. Majd bele gebedtem, hogy rózsaféle legyen. A felső nyitott, de felül gombbal záródik. Mindezt a ruhácskát ráhúztam egy picur babára. Bratz lett a kiválasztott mert nekik ritkán varrok olyan picik. Igazi nőiesség lett tőle.



2014. április 11., péntek

Győr

No igen. Végre. Mindig élvezet oda menni. Nem csak a babák miatt, hanem mert a város maga is szép. Az epres habos sütiről ne is beszéljünk. Az idei kiállítás a japán babákról szólt. Persze ettől bőven eltért a többség, mint én is. A téma választás az csak egy ötlet.

 Az idén rengeteg reborn baba volt. Bármilyen édesek és valódiak én nem rajongok ezekért a babákért. A csecsemő baba nekem nem úgy baba, mint egy gyerek vagy felnőtt utánzat. Túl közel áll a valósághoz. Amúgy a sok kis csecsemő kapott egy hamisíthatatlan eredeti maci tévét. Ez nekem nagyon bejött. Mi több majdnem hazavittem. (na jó, ekkora tévét nem cipelek)




Az idei másik nagy kedvenc a nemez volt. Ez viszont imádtam. Jómagam is szoktam nemezzel munkálkodni, de ez valami varázslat. Tehetség és ráérzés kell. Az egyik a durva egyszerűségével fogott meg, hogy nem a szépségre törekedett, hanem olyan tudományos megnyilatkoztatás, régészeti feltárásnak tűnik. Alkotója ugyanis nemzetek baba hordozásáról mutat képet.

Az eszkimó

A keleti

Afrika

Indián

Európa
A másik nemez csoda - nekem - a kugli bábuk. Valószínűleg műanyag bábuk lettek bevonva nemezzel. (Nem tudom, nem fogdostam őket, de nagyon szabályosak ezért feltételezem) De a pofijuk az fantasztikus számomra.


A harmadik ami szintén megfogott és nemezből volt az egy tücsök körül táncoló figurák. Vagyis körtánc.

Elég kemény munka egy ilyet összehozni




Szegény tücsök elfeketedett. Elsőre póknak néztem, de hát az nem hegedül.

A következő egy képzőművészeti alkotás, mint baba, de olyan jól sikerült az ötlet, hogy ezt is betettem volna a szobámba. Na jó a falra. Lényege egy festett kép volt egy gésáról, aminek hangsúlyos térbéli feje és keze lett. Nagyon jól hozták az arányokat, szóval lenyűgöző volt számomra.



Persze ezer más baba is volt ott. De sajnos az idei év kevés gyümölcsöt hozott. Állítólag 50 babával kevesebb került kiállításra. Ettől függetlenül minden képviselte magát, ami szokott lenni. Népviselet, korhű, porcelán, textil, papír, mackó. Legyen itt egy kis ízelítő.

Egyre többször találkozunk porcelán BJD babákkal.




A korhű. Szeretem az ilyen paszományos férfi ruházatot.

A klasszikus babák

Itt az enyém térdepel, feltűnően egyszerű az arcberendezése a többi babához képes.



Hát ez egy cuki arcfestés.

Aki kedvet kapott hozzá menjen el Győrbe. Bármilyen kevés baba is van kiállítva ott érdemes megnézni, mert valóságba sokkal jobb. Ha jól tudom 18.-ig van a kiállítás.

2014. április 6., vasárnap

Tavasz

Végérvényesen beköszöntött a tavasz. Aminek nagyon örülök, hiszen virágba borul nálam az erkély ilyenkor. Igaz idén még nem vettem virág tövet, de a korall virágaim, szépen virágoznak és a színűk is csodás. Ilyenkor szeretem fotózni őket. Bele is kevertem a lányokat.






Uhh. Remélem nem vittem túlzásba. Vagy tegyem ki a 18-as karikát??

2014. április 5., szombat

Út a babákig (ön interjú)

Mint ígértem megírom a saját interjúmat, hogy milyen út vezetett el idáig amit ti is láttok belőlem. Elégé göröngyös, bár voltak jelek, de 10 évvel ezelőtt sosem gondoltam arra, hogy én felnőttként babázni fogok.

A 70-es évekbe szinte automatikus volt, hogy lányok babát, fiúk autót kaptak játszani. Bár nekem a legerősebb emlékem egy lapos sárga maci volt. Sajnos az nem maradt meg, és bár gyűjtöttem néhány macit is azért azzal leálltam, mert iszonyat porfogó. Az első babám egy szőke rövid göndör hajú menyasszony baba volt. Erre speciel nem emlékszem, csak van fényképem róla.

Kár hogy pont az arcát fogom a babának. Semennyire sem emlékszem, hogy nézett ki.
A másodikat ti is ismeritek. Ez a vörös-barnás félhosszú hajú 50 cm baba. Őt imádtam. Le sem tettem. Rengeteg ruha és bútor lett hozzá. Emlékszem nyaranta mikor Nagyikámnál voltam kint a folyosón majdnem a lépcsőig berendeztem a baba "szobát".

Ez nem az eredeti ruhája, de ezt az anyagot mintát imádom. Ez annyira jellemző volt akkoriban a csepp minta.
Aztán jött a Barbie divat. És én könyörögtem egyért. Kaptam. Csak nem a valódit. Annak a babának mindene hajlott, csuklott. A hajlatoknál viszont meglátszódott a fém kapocs, amit rondának találtam. Sőt volt olyan végtagja, ami lógott mert nem lehetett megszorítani semmivel. Utáltam. Hogy utáltam azt a babát! De rendületlenül játszottam vele, mert a többieknek volt Barbijuk és én nem akartam üres kézzel lenni. Viszont ennek a babának rengeteget varrtunk ruhát. Anyám szeretett varrni, és esténként leültünk közösen öltögetni. Míg ő varrta a bonyolultat addig én az egyszerűbbet.  Aztán megörököltem hozzá anyám bababútorát, amit asztalos keresztapja készített neki. Igazi kárpit munka kicsibe. Igazi kincs volt a maga nemében. Azt meg tőlem irigyelték a lányok. Aztán csakhamar beköltözött kent baba is. Végül 12 éves lehettem mikor megkaptam végre a vágyott Barbit. Úgy megörültem neki, hogy a régivel iszonyat kegyetlenül bántam. Kivágtam a szemétbe. Ha tudtam volna, hogy mi lesz 20 év múlva... Most bezzeg sírok utána. Keresem is, hátha valahol lelek egy ilyen példányt.

A lánynak a feje mai. Azt tudom, hogy a réginek levágtam vállig a haját. Az arctípusára nem emlékszem. Sajnos gyermekkori tárolásom folytán letört a feje és elveszett.De kent az valódi korabeli.
Ilyen estélyit varrogatott anyám egy karácsonyra. Volt hozzá egy prém szőrrel körbevarrt kapucnis pelerin kabát. Sajnos az már nincs meg. Majd rekonstruálom.
Általános után jött egy hosszú csend. Varrni tanultam. A szakmámat a Barbinak varrt ruháimnak köszönhettem. Akkoriban persze ez egy kényszer megoldás volt. Ma már ajándék. Mivel csak szimpla varrónőnek tanultam, gyári munkás lett belőlem. Nagyon nem jól tűrtem a monotonitást. Órákon keresztül ugyan azt a műveletet csinálni borzalom és idegőrlés. Semmi új inger. Így aztán menekülésképpen textil állatkákat varrogattam, hímeztem, és belevetettem magamat a kerámiázásba. A kerámia nagyon kitöltötte az életemet, igazi megnyugvás volt, de akkor még nem babákhoz használtam. Aztán ráleltem a Népi művészetek iskolájára, és megváltozott minden. Textiljáték készítő akartam lenni mindenáron. És itt meglódult a baba világ. Jó tanárom volt. Figyelt és bátorított is minket, vállaljunk kiállításokat. Én mentem. Akkoriban még mindig a kerámia volt fő helyen a szívembe ezért kerámia textil keverésből hoztam össze a babákat. Persze mellette mentek a 100% textil figurák is. Álmomba sem gondoltam, hogy az első kiállításon nyerek. És zsinórban tovább. Ez a kiállításos dolog nekem nagyon bejött. Már csak azért is mert, nagyon szép profi munkákkal is találkozni ott.

Ezekkel kezdtem. Ilyeneket már rég nem csinálok.
Babakészítőnként, nemcsak a babáimat csináltam, hanem én is elkezdtem más munkáit összegyűjteni. Különböző anyagokból, olyan technikákkal, amiket jómagam nem alkalmazok. Aztán még más is bejött. Vágyam volt egy könyv megírása a babakészítésről. Meg van írva. Csak fotók, folyamatok nincsenek benne. Mivel akkoriban egyedül voltam, nem tudtam igazán ízlésesen fotózni, hogy a műveletet is láthatóvá tegyem. Ezt a könyvet nemsokára újból előveszem, hogy egy másik blogot, weblapot írjak. És a valóságban ez a könyv ötlet, hozta meg a blogírás ötletét is. Akkoriban folyton kerestem baba készítéssel kapcsolatban leírásokat, és nem tudom már miket írtam be a keresőbe, de többször is Hegemony oldalát dobta ki nekem. És akkor a lélegzetem is elállt attól a babáktól. Felvettem a kapcsolatot Mónival akivel azóta jól összebarátkoztunk. Ő segített beindítani a blogomat és megvenni az első Pullip babáimat. Azóta nincs megállás.

Kezdetben még csak ilyen összeeszkábált fotók voltak a műveleti leíráshoz, mert akkor még nem rendelkeztem digitális géppel.
Papírmasszából préselt tapasztott textil nő alak. Sajna az alkotójáról semmit nem tudok. Papirral én nem foglalkozom, pedig olcsó egy anyag és láttam már olyan profi munkákat is, hogy nem hittem volna, hogy az papírból volt.

Ez is papír fejű, de ez csíkokból van összerakva lecsiszolva.

Ezek a mai babák, amiket gyűjtök. Csak a gyári ruhájukat "dobtuk" ki az egyediségért cserébe.:)
Bár a blog azért jött létre, hogy babakészítésről írjak benne, sok minden más is belekeveredett. Kézműves és kreatív tevékenységeimnek eredményeit mutogatom itt nektek, és ehhez csatlakozott a babagyűjtés. És azóta csak gyűlnek és gyűlnek. Főként a vékonykákat gyűjtögetem, de olykor más is bele pottyan. Egy dolog viszont lételem nálam, hogy ha lehet minél több ponton mozogjanak. Úgy látszik az az utált Barbi ezt örökre belém égette.  Leéltem életem felét, de most jön a másik fele, ami továbbra is tartalmasnak szánok. Itt a vége.

Vége ??
 
(10 év múlva folytatás. Csak ne felejtsem el.)