Zokni bemutató

Nem tudom nem megmutatni. Az idei két csoportom mindenáron akart zoknilényt készíteni. Engedve a kérésnek, lévén, hogy tele voltam tömőanyaggal, megszülettek az új zoknisok. Ám míg tavaly egy fazont választottunk, idén mindenki olyat készített, ami tetszett. Így igen vegyes társaság jött létre. Ím hol az a pár darab ami már elkészült.

 

Az egyiket viszont én csináltam. Vajon melyiket?

Paraszt szekrény.

Nem meséltem, de mikor elmentem Mónihoz a babákért akkor láttam élőbe is az ő szekrényét. Eredetibe nézve sokkal jobb volt. (pláne mert megfogdoshattam) Ez motivált végül arra, hogy ne csak viziónáljak a baba bútorokról, hanem tervből gyakorlatot tegyek. Csak hát az akadály az alapanyagba van, meg a hozzá való műhelybe. Mígnem tök véletlenül találtam egy úgynevezett habkartont. Ez újdonság volt nekem a papírboltba, ahová évente jó ha 2x beteszem a lábamat. A habkarton nem más mint hungarocell vékony műanyag fóliával a két oldalán, többféle vastagságba. Sniccerrel könnyű váni, ragasztó pisztollyal ragasztani, lehet papírral, tapétával bevonni. 

És itt most rátérhetek végre a szekrényre. 

 

Kvázi rajz után gondosan ki kellett számolnom a méreteket, miből, mennyi mi hová való lesz.

Majd össze is kellett raknom, hogy jól passzol e minden. Ebbe segített fejetlen test.

Amint látható egy két ajtós egy fiókos szekrényke készül. Fantatszikus volt látni, hogy a fenti képen semmi ragasztó sem támasztó nem volt még is megállt ahogy összeraktam. Nagyon beleszerelmesedtem ebbe a habkartonba. Aztán előszedtük a ragasztó pisztolyt és nekiálltunk összerakni. Eleinte attól féltem, hogy a kifolyt ragasztó domború mintát eredményez, de valójában alig akadt ilyen, mivel a vágott széleknél a hungarocell a nyomástó belapult. Vagyis nagyon jól lehetett ragasztani. Igaz nem is vastagon folyattam a ragasztót. Fiókkal kezdtünk.

 

Fejetlen testnek annyira tetszett a szekrényke, hogy be is költözött és itt várta meg, míg kiszabom a tapétát méretre. De végül is úgy döntött segít nekem, mert úgy gyorsabban haladunk.

Végül segített simítani  a tapétát. Itt megsúgom Legelsőnek az ajtókat tapétáztam és mielőtt a fiók elválasztó polcát alul leragasztottam volna és a szekrény tetejét, fogpiszkálóval szúrtam bele a helyére a szekrényajtót. Igazi nyikorgós ajtó lett.

Ez már a vég kifejlett. Akasztó rúd felhelyezése, fiók a helyére. A fogantyúk süthető gyurmából készültek és szöggel vannak rögzítve amit belesütöttem a gyurmába. (Maga a szekrény 3 napig készült. Ezért más a fényhatás a fotóknak.)

Fejetlen test úgy elfáradt a végére, hogy teljesen kinyúlt. De legalább a szekrény kész. :)

Bevallom oda vagyok érte.

Retro

Nemrég házkutatást tartottam a saját portámon, mert nem tudtam miféle anyagok vannak eldugva "ládák" mélyén. Ezekben a kutakodásokban az a jó, hogy az ember folyton talál valami elfelejtett dolgot aminek újból örülni tud. El is neveztem újra hasznosított örömnek. Eme kutakodásom eredményeként ráleltem egy jó régi csipke ruhára, amit itt-ott megevett az enyészet. (nem nálam enyésződött) Az ilyen csipkéket babaruhák alsó szoknyájának szoktak elmenni. Ám... Fejetlen Test ruha nélkül bóklászik a lakásba. És be kell valljam rettentő sokat segít a mostanában. Erről majd másik fejezetbe írok, hogy miben. Lényeg az, hogy ruha nélkül maradt. Nem mind ha nem lennének az ő méretébe ruhák. Így döntöttem, kapott tőlem egy hófehér csipke ruhácskát. Igazi 80-as korabeli nyári ruha sikeredett belőle. Elöl V alakban mélyen szabott.  (Valahogy elnéztem az évszakokat) Kapott hozzá cukor gyöngyből fűzött hosszú nyakláncot meg egy karkötőt. Hogy legyen valami színfoltja. A ruha annyira tetszik, hogy én is hordanám. (na ekkora fogyókúrát viszont nem vállalok be)

Horgolt huhogók

Ez találtam: http://www.ravelry.com/patterns/library/owl-obsession Hát olyan édes hogy meg kell zabálni. Én meg csak ülök bambán, mert nem fog a kezembe a horgoló tű. Pedig hogy megkötném. Ezeket a táskákat meg kifejezetten hordanám is. http://www.ravelry.com/patterns/library/owl-toteem 

Nincs kedve valakinek megcsinálni?

Fejetlen test történetei

Született egy test. Fejetlenül. Fejveszetten.

Szegény Test magába roskadva ült, de gondolkozni nem tudott, hisz nem volt mivel.

Becsavarta magát egy pólyába, hogy ne legyen olyan esetlen. Ám Test érezte hiányosságát, így keresésre indult, hátha talál valamit a nyakára. Lelt is egy fehér gömböt, de hiába tette fejére nem volt neki szeme szája, nem látott ki a világba.

Tovább kereset, míg végül rálelt egy dobozra. Belematatott. Uram atyám! Csupa testetlen fej.

Kereset hát egy tükröt. Oda huzigálta a dobozt maga mellé és próbálni kezdet.

Az első keze ügyébe eső fej nehézkes volt. Ám mégsem ez volt a baja. Ez a fej bár testetlen, nyaka az volt neki tömören. Hát nem akarta nyakára kötni, így jött a következő.

Hoppá ez a fej nem passzol a bőrszínéhez. Pedig milyen kedves gombóc a nyakán.

Ajjaj... ezt a vaskos nyakú nagy fejet sem neki találták ki. Leszakad a válla tőle.

Találtunk egy könnyűt, puhát, akár egy álom. Hát aludni tud ez a fej. De melyik oldalán??

Hopp ez a fej összement, de az orra nem. Csak náthás ne legyen. Elég laposnak is tűnik hátul is.

Ó, csak egy fejmérettel nagyobb kéne. És hol van ennek is a hátulja?

Végre egy kedves arc, még ha oly maszatos is. De a hátul lévő szem zavarta öt a nézésbe.

Test bárhogy próbált nem talált megfelelő fejet magának. Bánatába beleült a vitrinbe. MH Cleó megirigyelte múmia kötéses ruháját és mellé ült. Fejetlen Test meg rádőlt vigasztalódni. De lám itt egy fejhez két test tartozik. Sziámi lett belőle.

Vége? Én nem tudom, talán a mesélő...jahh biztos sokat ittam. Vizet.