Vége, főcím

Vége van a divattörténeti baba sorozatomnak. Persze csak e típusú babából. Ez nem jelenti azt, hogy nem fogok még csinálni hasonlót. Imádom ezeket. Nem tudom ki hogy van vele de én legszívesebben itt a XXI. századba is hordanám őket. Tutira nem lesz tömeg a buszokon ahol fölszállok egy abroncsos szoknyába. 

Most pedig közkívánatra...

Csoportkép.

Második rokokó

Amit most bemutatok, az nem igazán a divattörténet jegyében született. Jókai Mór volt megadva mint feladat, amiből én kiválasztottam a Kőszívű ember fiai történetét és így született megy Ödön és Aranka figurája egy életképbe. Na most a ruhájukat nem a filmből vettem, hanem az aktuális divat lapból. Mivel ők voltak az első ilyen típusú babáim, itt csak külsőleg volt kidolgozva a ruha akkor még nem gondoltam arra, hogy divattörténeti babák lesznek belőlük. Így például aranka abroncsos szoknyája el sem készült. Viszont Ödön lett az egyetlen fiú babám e témába. Az ő ruhájával könnyen megbirkóztam. De lássuk a képet.

Minden ami baba

A mai napon blogolvasás közben két emberkének is a napi bejegyzése közt szerepeltek babák. gondoltam beteszem a blogomba, hogy valahol még én is utána tudjak nézni, mert ha hiszitek, ha nem van amikor holmi könyvtárnak használom a saját blogomat. Ilyenkor csak az a jó, hogy nem nekem kell megírni mert már meg van írva. Az egyik népviseletes leírás a Luna babaház-tól. A másik Szarvasmicit is megjelenítő orosz lap, ami eszmény szoborbabákat is mutat, Mici tüneményes babái mellett. Muszáj volt rá kattannom, mert olyan szép ruhák vannak benne, hogy talán még merítek belőle ötletet.

Utazás Napóleonhoz

A soron követő baba, empire jellegű. Ez az a kor amikor mell alatt vágva minden felső rész. Még a férfiak kabátja is. Ez a babát két dolog miatt imádom. Egyik a kis kabátkája, ami rövid, egyszerű de díszítésénél fogva olyan ragyogó. A másik meg a kalapja.

A hátulja a kalap miatt van berakva. Itt egy kör szik van papírból kivágva, az van belehelyezve a kalap anyagába és hát egy kör formával összedolgozva. Már elég régen csináltam de arra emlékszem, hogy nem volt ez olyan egyszerű feladat, mert folyton elmászott a fejről a kalap.

 

Divattörténet. III. -rokokó

NA igen ezt imádom! Első számú kedvenc! Utána olvastam egynéhány leírásnak és magamba röhögtem, idézem: "a rokokó a barok lecsengése volt, ahol a ruhák könnyebbek lettek, háziasabb viselet". Érzéseim szerint még így is jó ha 15-20 kg anyagmennyiséget öltöttek magukra. A korai viseletnél a szoknya rövidebb volt elöl, kilátszott a cipő. Kétoldalt csípő párna szélesítette a szoknyát, ettől karcsúbbnak látszott a derék. Nagy kivágással a mellrészen, hátul pedig uszályos köpönyegszerűség díszítette a ruhát. Rokokó jellegzetessége még a nagy fehér rizsporos paróka, ami egy külön költemény volt a díszítéssel együtt akár másfél méteres is lehetett.

De lássuk miről is van szó valójában.

 Az agyon díszítettség jellemző a korra.

Rizsporos paróka, tele tollal, meg virággal. A gyümölcskosár, meg kisebb fajta hajó költeményektől megszabadítottam e babát,azzal  hogy nem alkotom meg. :)

Hátulról, így nézz ki az uszály. Bevallom nehéz volt rájönnöm hogy kell megvarrni, mivel nyaknál rögzítve  volt, a szoknyarésszel egybe van, de a derékrésznél karcsúnak kellett maradnia. Sajna én nem ruha leírás kajtatok mikor megalkotok valamit.

Egész alakos, kis cipellővel, toll legyezővel. 

Erzsébet királynő

 Na ő az egyik kedvencem, de nem az első. Talán mert annyira hasonlít. És mert ehhez egy igazán jó anyagot találtam. Az a baj, hogy nem találom a munkamenet képeimet. Majd ha egyszer megtalálom, akkor megmutatom őket is hogy hogy szoktam én valójában babát öltöztetni, mi előtt még összerakom, mert én valahogy sosem tudom elképzelni a térbe. Látnom is kell az eredményt, még ha olyan stilizált is. Nos tehát nézzük. Stuart Máriát követte a trónon a Szűz királynő. Az ő esetében a ruha sokkal gazdagabban van díszítve, több az apró részlet rajta.

 

Hát meg kell mondjam az ujja hasitékot nem volt könnyű megcsinálni. Kemény menet volt az derékrészt összepréselni a nélkül, hogy elszakadjon a cérna.

De az igazi kihívás a gallérja jelentette. Mindenféle anyagot néztem, harmonikáztam. Aztán a véletlen közbeszólt. Találtam egy olyan csipkét a csipkehalmazaim közt ami egyik oldalán szabályosan két lyuk volt a csipke mintázatán, mert ez egy kétoldalas gépi csipke volt. Így végül pofon egyszerű volt harmonikába összefűzni és nyakára is pont passzolt méretarányosan a gallér. Ezt a fajta gallért én nagyon szeretem. A hajdísze egy drótváz lett arany dróttal behálózva, a közepén lévő dísz egy fülbevaló.

Itt látható egész alakba.

Voltaképpen elfelejtettem megemlíteni, hogy a szoknyájuk mitől áll úgy ahogy. Az alsószoknyájuk alatt (a fehérnek is) egy henger alakú kitömött párna volt amit elöl zsinórral kell megkötni. Ez alá vették a fehérneműt, fölé a több rétegű alsó és felső szoknyákat.

Divattörténet II. - reneszánsz

Na akkor folytathatjuk. Hol is? Történelmi időrendben Stuart Mária skót királynő adta a ruháját megvalósításra.

A ruha maga sikeredhetett volna jobban is. De nem volt hozzá más anyagom, mint a kínai selyem. Ennek az anyagnak az esése, nem hozta a vártat, de az összhatás szerintem nagyon jó lett. Egyetlen hibája a ruhának, hogy a kevés anyagból, sajnos nem tudtam földig érő ruha ujjat készíteni.

Nagy fejtörést okozott a félköríves hatalmas gallér. Próbálkoztam drótvázassal, de valahogy nem tetszett, végül kapott egy sima csipke gallért, amit meg sajnos babán nem keményítettem ki. De szerintem nem is baj.

Itt látható, hogy rövid a ruha ujja. de még ez a hossz belefér a kor divatjába. A zsűri csak azt szólta le, hogy kevés gyöngyöt varrtam rá. Mire körbevarrtam a gyöngyöket örültem, hogy még érzem az ujjbegyemet.

Gyerekkorom kedvenc ételei

Úgy nézem egyre többen nosztalgiázunk. Hát vágjunk bele. Hegemony77 meghívott egy "étlap" összeállításra, mely gyermekkorból ered. Megírni 5 gyermekkori kedvenc ételedet, majd 5 másik blogot meghívni a játékra

Nos bőven akad kedvenc. 

1. Tojással kevert prézli. Imádtam, ilyet mindig akkor kaptam mikor édességre vágytam és nem volt már semmi otthon. Bevallom ma is ennék még, de mióta szalmonella fertőzésen estem át, hát már belekóstolni sem merek.

2. Cukros tojássárgája. Ezt csak piskóta sütés alkalmával a maradékot ehettük meg. Volt viaskodás a bátyámmal, apánkkal.

3. Gépsonkás molnárka. Nagymamám mindig ezt vette nekem uzsira mikor mentem logopédiára, ebből 2-3 példányt is megettem.

4. Banánkrémmel töltött csokoládé. Ezt muszáj megemlítenem. A mai napig hasonlót nem találok. Ha valamihez hasonlítanám akkor az a melba kocka. Ez egy zöld papírba csomagolt keserű csoki finomság. Mai napig minden újonnan látott banántöltelékest megkóstolok, hátha az lesz az. Tele vagyunk retro csokival a boltban, de ez nincs retrozva.

5. Nagymamám által készített házi leves tészta. Fulladásig ettük. 

De van még sok más is. Tény régen az ételnek íze volt és nem ízesítése.

Akiket meghívok e játékra:

Mamis

Szarvasmici

Mikmese

ládafia

hekkagurumi

Kimaradt gótika

Oh, hát elfelejtettem! Van egy késő gótikus baba is. Ő csak szükségből született gyors megoldás volt, amit a győri zsűrin is jól leszóltak, de nem bánkódtam miatta. Ennek változatossága a felső surcote fazonján van. Ez hosszú lelógó ujjal prém szegéllyel készült, és a hossza is rövidebb.

Ami a fejfedőt illeti, mindenáron akartam készíteni egy kopasz homlokú borotvált nőt. Szerencsémre itt nem kellett pengét ragadnom. Egyáltalán nem kapott hajat a babám. De eleinte a már mindenki által ismert hosszú csúcsos tölcsér alakú hennimet akartam kendővel elkészíteni, de a leírások azt írják, hogy 1 méternél kezdődött a fejfedő és volt másfélszeres is. Nos lemondtam róla lévén hogy méretarányos kicsinyítésben sem fér a vitrinembe, ezért kapta ezt a szarvat, mely valójában hungarocellből van készítve, és bársonnyal bevonva. A kendőről viszont nem mondtam le.

Divattörténet I.

Most pedig ismerkedjetek meg időrendi sorrendbe a babákkal és öltözékükkel. Legelső babám idő utazása a XIV. század. Vagy is a Gótikus kor. 

Íme a baba, Név szerint Gizellának szólítom.

 Jelen baba két ruhát hord. Egy úgy nevezett szűk ujjú, karcsúsított egyszerű anyagból készült úgynevezett cote. Derekára lazán szinte ékszerként funkcionáló övet helyeztek. A babán viszont van fehérnemű, bár én erről leírást nem olvastam. Mindene esetre kapott egy hosszú gatya féleséget, melynek nem varrtam össze az ülepét. (gondolom tudjátok miért)

 

 A cote fölé egy ujjatlan, un. surcote ruha került mely gazdag mintázattal. (megbocsátjátok, hogy jelen alkotás esetében még nem rendelkeztem gazdag mintázatú anyaggal). Az ujjatlan rész prém szegéllyel van kidolgozva. A mély kivágásnak viszont van egy nagyon érdekes neve: pokolablak. Bizonyára nagyon ördögien gondolkodtak akkor.

 Mind a két ruha uszállyal rendelkezik, ami formára van szabva félkörívesen. 

 

És ugye ne feledkezzünk meg a hajviseletről. Itt  babán nekem elszárnyalt a fantáziám mert ez a tömérdek fülkontynyi haj, nekem biztos a bokámig lehúzná a fejem. Mindenesetre a divathoz tartozott hogy nem voltak fedetlen fővel a nők. Kétoldalt elválasztott hajat hordtak befonva feltekerve. Ezeket merev hajdíszek, olykor "szarvak" díszítették. Főként fémből voltak. Vagy önmagukba, hordták, vagy fátyollal letakarva amit esetleg áll alatt össze fogtak.

Kerámia fejű baba

Ideje már írnom valamit. Mivel mostanában főként leány neveléssel foglalkozom, kevesebb idő jut az alkotásra. Ezért úgy döntöttem bemutatlak benneteket a kedvenc baba típusomnak. A saját csinálmányaim között ők vannak az első helyen. remélem nektek is tetszeni fog. Első ránézésre perce béna, de mire a ruha rákerül, már semmi sem látszódik ki belőlük. Van amelyiknek karjába, lábába drót van a formázás kedvéért. Azt csak az életkép formázáshoz használom. A többi mind divattörténeti baba. A ruhák nem levehetőek mert rájuk vannak varrva. Valószínűleg egy nap egyfélét mutatok be.  És tovább tart a történet. 

Ez  a fejforma szintén öntött kerámia. A fejhez mért arányos test 30 cm magas. A kép bal szélén láthattok egy kicsi méretet is ami úgy keletkezett, hogy ez porcelán. Ugyan abba az öntőformába készült, mint a többi, de az égetési zsugorodása jóval nagyobb, mint a kerámiáé. Ez majdnem 45%. (most kivételesen nem néztem utána a pontos adatoknak)

Az a jó ebbe a fejbe, hogy semleges. Bár ahhoz, hogy fiúsabb arcot kapjak, le szoktam lapogatni az arccsont vonalát. 

A testeknél nem tudom mennyire érvényesül a forma a képen, de a lány jóval vékonyabb mint a fiú, lévén, hogy kb. 5 réteg minimum ruha van rajtuk a hitelesség kedvéért. A test maga nyakrésszel rendelkezik erre van ráhúzva és ragasztva a fej. A karnál V alakba kiszélesedik a kerámia és erre ráhúzva, ragasztva van a felkar. Karok és lábak mind a 3 részen egyaránt egyetlen ponton egyszerre van többször átvarrva, így mozgathatóak körbe körbe. De hogy minek???

Itt van egy közeli kép a bal az a porcelán (lány), a jobb oldali a kerámia (fiú)

Hogy mi lett a babákkal? Majd megtudjátok a sorozatból, melynek címe: Divattörténeti babák.