2014. november 13., csütörtök

Juhos juhász

A mit tudom én milyen viseletben. A fehér ruhája eleve adva volt, csupa négyzetből ráncolásból. Ahogy régvolt szokás. Bár a méretarányok nem olyan hűek, de aki esetleg járt már a néprajziba megnézni a félre gatya kiállítást, ott lehet látni, hogy anno 10 méter széles volt egy leterített gatya. Mire egy férfi azt magára vette, a bő gatya már szinte szoknya. Én megmaradtam az egyszerűbb szegényesebb változatnál. A rend kedvéért kapott egy mellényt paszomány és gyöngyhímzéssel. A paszomány csak szimpla hímző fonal. A gombolása is gyöngyökből áll. A vállán a suba az meg egy tévedések vígjátéka. Nem akartam méteres szőrmét venni, így megörültem egy kis darabka anyagnak a boltba. Már a boltba is próbáltam rájönni mekkora lehet, de semmi értelmes nem volt ráírva. Végül itthon kiderült, hogy egy henger párnára huzat, és én a szőrtől sem a címkét, sem a cipzárt nem nem láttam. Így kis híján eldobtam az agyam, mert kevesebb anyaggal kellett beérnem, mint ahogy terveztem. Ezért rövid a suba. A feje és keze levegőn száradó gyurmából van. A haja fésűs nemez. Csak le ne rágja egy moly. Bár molytápláléknak nem szántam. de moly eledel lehet a bárányka is. Aki szintén filcből van varrva és nemez bundája tűnemezeléssel rögzítve. A vicc az egészbe az hogy a báránykával jobban megszenvedtem mint a babával.






Nincsenek megjegyzések: