Nem rég kirámoltam a vitrinemből a babákat, hogy üveget pucoljak. Közbe rájöttem tartozom még egy rakás baba fotóval. Így úgy döntöttem, fejezetekre bomlok. Elsőnek előveszem azokat, amik elindítottak a babakészítés és baba imádat felé. Mint már írtam 8 évig kerámiáztam. Ehhez köthetők az első példányok és a játszóházi suli megkezdésének. Ezek a kezdő babák nem kifinomultak, inkább az egyszerűségük vonzott, ami végül odáig jutott, hogy csak népiesen öltöztettem őket. Bár ehhez adva volt a kerámia vörös színe is, ami meghatározta a paraszti jellemet. A babák egyszerűek, csak a fej, kar és láb készült kerámiából, a többi textil.
Íme a legelső babám. Mivel holt kezdő voltam e téren elégé keresztre feszített módon sikerült elkészítenem. Plusz a ruhája is ezt erősítette. Ez a jó kis öreg még az orrát is betörte, mikor egyszer egy lány babával összeborítottam. A csajszi lefejelte az orrát neki. Mivel imádom az első példányt akármilyen viseletes örökké szeretni fogom és sosem válok meg tőle. A ruháját megpróbáltam a népi leírások alapján elkészíteni ami azt jelenti, minden téglalapból van.
Eztán jött egy székely asszony a kisfiúval. A székely viselet nekem nagyon tetszik, ezért kifejezetten élmény volt elkészíteni. A kisfiú viszont csak 12 cm. Annak a tarisznyájával küzdöttem meg, mert hímző fonalból készült.
Volt egy dolog amit viszont sosem hagytam volna ki. Az egyházi dolgok. Az atya meglehetősen borozósra sikerült, a krumpli orrával. A nővér fityulája meg egy igazi kihívás volt. (picivel kisebb a feje mint egy barbié)
Na és van egy mellé trafálásom is. Úgy hívom, hogy francia mosónő. Megpróbáltam egy udvarhölgyet kreálni belőle, de a "bőr" színe miatt meglehetősen mellé trafáltam.
És ami nem megint csak nem maradhatott ki. A vezetéknevem. Pontosabban azt a foglalkozást űző viselet. Kitaláljátok e? Nem tudom, hogy ki mennyire ismeri a vezetéknevek eredetét. Akinek valamilyen foglakozást jelent a neve azt a munkát végezte valamikor valamelyik őse. Én felettébb büszke vagyok, hogy ló pásztor is volt az őseim közt. Kár, hogy nem az én időmbe. Mindig elképzelem a sok száz lovat amint dübörögve vágtázik, és szinte reng a föld a lábunk alatt. A kislány viszont egy mellék termék, egyszerű példány. Már nem is emlékszem kivel volt eredetileg párba, és miért, de a pálca babáját imádom. Kb. 4 cm.
És még az utolsó egy veszprémi viseletes. Ezt főként a fejfedője miatt választottam elkészítésre.
Ezek a babák sosem kaptak megkülönböztető figyelmet. Pedig érdekes módon sok híve volt nekik, az egyediségük miatt. Mindet kézzel formáztam semmi sorozat gyártás. A rajongókat ez vonzotta. Az összes baba bemutatta magát a Győri babakiállításon. A zsűri folyton belekötött a viseletek hiányosságaiba. Az már egy másik tészta volt, hogy én nem is akartam pontos lenni. Mert akkor gyárthattam volna egy rakás alsó szoknyát a csajokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése