Az ember időnként kiválaszt egy rém egyszerű dolgot. Aztán csak a méretek miatt és hadakozás birkózás lesz belőle. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de néha nagyon el kél egy ipari méretű hely nekem. Adva volt a terv. Ágyterítő. 250x250. Papiron megszerkesztettem és kiszabtam. Majd össze akartam rakni, mint látvány tervet. Kénytelen voltam igénybe venni ehhez a gyerek szobáját, mert ott még létezik a tér nem csak fogalomként.
Amint látható, még így is alig fértem el.
Gép alatt még nem volt túl nagy a bonyodalom, de a körökkel a közepén megszenvedtem. Aztán jöhetett a vasalás. No ide nem egy házi deszka kéne, hanem az ipari. Ráadásul a lelógó részek, megint gyűrődtek. A vasaló teljesítményéről ne is beszéljünk.
Utána jött a tortúra. Összevarrni a béléssel. Elment rá vagy 30 gombostűm, hogy tényleg sima legyen. A gombostű még más okból is kellett. Csak feltekerve tudtam összerakni őket. No ide meg egy szabászati asztalról álmodtam.
És végül sikerült összevarrni, kifordítani. Én ilyet! Soha többet. Igaz ugyan ezt mondtam egy kisebb 200x140-es patchwork takaróra is, amit fél évig gyártottam mert megevett tőle az uncsi.
Akkor tegyük fel az ágyra. Azért elképesztő, hogy a fényképezőgépbe sem fér bele a képe.
Ide a végén elárulom, hogy az anyagválasztással bakot lőttem. Nem szokásom beavatni az anyagokat. És sajnos a kékek és a zöldek összementek. Aki már esett ebbe a hibába az tudja mi az eredmény. :/
2 megjegyzés:
Nagyon klassz lett! Tetszenek a színek!
húúúúúúú! ez is nagyon jó!
Megjegyzés küldése