Minek nevezzelek?

Valóban most jut eszembe, hogy a gyerekkori kedven babámnak nincs is neve. Sosem volt. Csak az elődjének. Úgy emlékszem, hogy Kata volt. Mivel nincs neve Retro baba lesz mától. Szóval ez az 50 cm-is példányom egyetlen nagy babám szűkölködik a ruhákba. Kivéve a kötöttekbe nem. Arról már írtunk  itt egy bejegyzést is. Mivel mostanában csak tobzódok a szabászati hulladékokba, gondoltam varrogatok neki modernebb ruhákat. Ne gondoljatok valami nagy számra. Mert varrónő ide babakészítő oda egy dolgot nagyon utálok. És ez a szabásminta készítés. Így aztán nem is papírra szoktam a mintát szerkeszteni, hanem egyenesen az anyagból ollózom. Ezért előfordul némi méret és formai hiba is. Retrónak varrtam egy nadrágot, pólót és dzsekit. A gatya az egyetlen aminek semmi baja. A pólónak viszont nagy a nyaka, de így meg fejen át is bebújik. A melegítőnek csak a zsebével van bajom. Túl oldalt van és elölről nem látszik nagyon. Ám nem ez a legrosszabb számomra, hanem szerencsétlen babának olyan szorosan van a keze a teste mellett, hogy nagyon begyűri a hónaljnál az anyagokat. De nem csak a keze szoros. Sajnos a babajavításon nagyon meghúzhatták a gumit mert nem látszik a nyaka szegényemnek.

Egy másik ruha meg hip-hop negyed óra alatt elkészült a zaft babának. Hogy nehogy Jane-nak nézzétek a tarzanból, ruhácskáját feldobtam egy masnis övvel. (nincs a ruhához varrva.) Ez a ruha is adott egy kis gondot, de kivételesen nem a szabásminta a hibás, hanem szerencsétlen babának pont a hónaljával egy vonalba van a mellbimbója és kilógott a ruhájából először.