2011. június 2., csütörtök

Harsány, de mégis megnyugtató színek

Hát kezdjük azzal, hogy végre jutott időm varrni. Aztán félkészen otthagytam a munkát mert merev betétet szerettem volna venni a bugyrom aljába. Indulás előtt bedobáltam a táskámba ezt-azt. Majd mentem az IKEA-ba. Itt veszem ugyanis a babák anyagát. Le is vágattam ami kellet, aztán álltam vagy negyed órát a pénztárba, mire bekukkantottam a táskámba. És mit találtam? A semmit. Nem volt nálam pénztárca. A szívbaj tört ki rajtam. Haza vánszorogtam, felkészülve arra, hogy le kell tiltanom a kártyámat. Kinyitom az ajtót és ki vigyorog rám? Na igen... a pénztárcám. Heveny idegbajomat muszáj volt varrással megnyugtatni. Így a kész bugyor kartont kapott az aljába. Ezt sajna nem lehet mosni. Bár remélem a viselője nem a sárba akarja hurcolni.


4 megjegyzés: