Hazatérés

Eljött az idő. Szóltak nekem, hogy lejár a lánykám plasztikai műtétjének lábadozási ideje. Irtó kíváncsi lettem rá, így szélvész gyorsan mentem a "klinikára". A "doktornő" als. Móni már várt és büszkén mutatta be legújabb munkájának eredményét. Ami lenyűgöző hatást keltett bennem, lévén hogy a plasztikázás követő ízületek fantasztikus mozgékonysággal bírtak a régi állapotokhoz képes. A "cégtől" új ruhákat is kaptunk. Egyet rendelésre, főként egy matyómintás nadrág és egy céges logóval ellátott pólót kértünk. Ám a "doktornő" nagylelkűségét bizonyítandón, még más ruhanemükkel is ékeskedhetünk egy kötött színátmenetes pulcsival és egy piros madaras pólót. Hálánk jeléül mi sem üres kézzel érkeztünk, lévén, hogy nagyon szívünkbe zártuk a "doktornőt". :)

Léányzó hazatérésére, már mások is vártak. Főleg az  egész vitrines banda. Ki is ugrottak üdvözölni a hazatérőt. Pullip obitsu Kaella viszont nagyon leste a hatást a fiukon vajon mit szolnak hozzá. Aztán felkértem, hogy álljon modellt hogy megnézhessük a részleteket. Jól látható a térd és könyök ízület plusz egy darabból áll. A testeken lévő különbség nem csak formai, hanem anyagi is. Az obitsu test és mellrésze gumi, ami azért jó, mert felhúzott térdeknél a has összenyomódik, hogy elférjen a két láb egymás mellett és ne terpeszbe. Végül Kaella elbúcsúzott régi testétől. (sajnos a fényképen nem igazán látni meg a részleteket a testen, az alsó az obitsu)

És itt egy új fejezet kezdődhet. Aminek a címe lehetne a test halála, vagy fejetlenül a világban. Így aztán felteszünk egy hirdetést: 

Test keresi fejét. 

Hoppá, halloween már elmúlt.

A három grácia

A cím egy kicsit csalóka. Egyszerűen csak 3 Blithe festett kulcstartó készült. Már jó régen készen voltak csak most jutottam el odáig, hogy megvarrjam kitömjem őket. Hát ilyen valószínűleg több nem készül. Visszanéztem a régieket is és olyan szomorú szeműek. Úgy hogy legközelebb csak vidámakat készítünk. A képek másolva vannak, de úgy látszik más hatást kell rajzolva, mint festve. Igaz nem könnyű textilre festeni. Akkor ezek meg mehetnek táskákra, kulcsokra, borús időbe bánatos nézéssel.

Szarvas lesen

Végre! Kész! December jöhet. Nem tudok ki hogy van vele, de ha az embernek kisgyereke van, akkor szeretné meglepni a csodával. Jelen esetben mikulásról van szó. Emlékeztek még a sok kis tatyóra? Valóban 24 darab van belőlük. Csak hát azt fel is kellett rakni valahová. És íme szarvas vadászatra mentem. Igazi elvarázsolt hangulatba kerültem tőle. Sokat filóztam azon, gomb vagy szalag. Végül találtam ezeket a mintás gombokat és ezek kerültek rájuk. Most már csak az ötleteket várom mi kerüljön a zsákba, mert nem szeretnék csokimérgezést. Mert ha azt veszem alapul a gyerek az oviban, munkahelyen, otthon, nagymamiktól, ismerősöktől, meg egyéb más mikulás rendezvényeken bezsebel egy rakás csokit. Ja és még jön a drága férjem kérdése: - Mi lesz a többi adventi naptárral amiket varrtál? Nem tudom. De olyan jó elkészíteni őket.

Szépitkezik az ágy

Az ember időnként kiválaszt egy rém egyszerű dolgot. Aztán csak a méretek miatt és hadakozás birkózás lesz belőle. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de néha nagyon el kél egy ipari méretű hely nekem. Adva volt a terv. Ágyterítő. 250x250. Papiron megszerkesztettem és kiszabtam. Majd össze akartam rakni, mint látvány tervet. Kénytelen voltam igénybe venni ehhez a gyerek szobáját, mert ott még létezik a tér nem csak fogalomként. 

Amint látható, még így is alig fértem el.

Gép alatt még nem volt túl nagy a bonyodalom, de a körökkel a közepén megszenvedtem. Aztán jöhetett a vasalás. No ide nem egy házi deszka kéne, hanem az ipari. Ráadásul a lelógó részek, megint gyűrődtek. A vasaló teljesítményéről ne is beszéljünk.

Utána jött a tortúra. Összevarrni a béléssel. Elment rá vagy 30 gombostűm, hogy tényleg sima legyen. A gombostű még más okból is kellett. Csak feltekerve tudtam összerakni őket. No ide meg egy szabászati asztalról álmodtam.

És végül sikerült összevarrni, kifordítani. Én ilyet! Soha többet. Igaz ugyan ezt mondtam egy kisebb 200x140-es patchwork takaróra is, amit fél évig gyártottam mert megevett tőle az uncsi.

Akkor tegyük fel az ágyra. Azért elképesztő, hogy a fényképezőgépbe sem fér bele a képe.

Ide a végén elárulom, hogy az anyagválasztással bakot lőttem. Nem szokásom beavatni az anyagokat. És sajnos a kékek és a zöldek összementek. Aki már esett ebbe a hibába az tudja mi az eredmény. :/

Karácsonyi bevásárló táska?!

Úgy látszik magával ragadott az elő hangulat. Beszereztem egypár karácsony mintás anyagot. Majd aprítógépbe küldtem a darabjait és megalkottam egy rakás tatyót. Ki fogja ezt hordani??? Látom Kleó már méricskéli mi fér bele. Folyt. köv.